Fontos, hogy megértsük a mai ember küzdelmeit! – Udvardy György az ad limina látogatásról

2017. december 3. vasárnap 12:02

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai november 20. és 24. között ad limina látogatáson vettek részt Rómában. A küldöttség tagját, Udvardy György pécsi megyéspüspököt Gedő Ágnes kérdezte tapasztalatairól, élményeiről a Vatikáni Rádióban.

– Most zajlik a magyar püspökök ad limina látogatása itt a Vatikánban. Hétfőn volt a nagy találkozó a Szentatyával, elsőként arra kérném, hogy erről számoljon be. Milyen benyomások érték?

– Számomra meghatározó volt a készület ideje is. Ezt azért tartom fontosnak megemlíteni, mert az a közeg, az a környezet, vagy az a lelki felkészülés, ami aztán a tegnapi, Szentatyával való találkozáshoz vezetett, az mind befolyásolja azt, hogy hogyan értettem, értelmeztem és éltem meg Ferenc pápával való találkozásunkat. Több mint egy éve készültünk a megfelelő kérdések, kérdőívek alapján, munkatársaimat is bevonva ebbe a folyamatba. Nem gondolom, hogy nekem kellene egyedül megválaszolnom a sok kérdést, hanem úgy gondoltam, maga a felkészülés erre a látogatásra az egész egyházmegye feladata. Egészen bizonyos, hogy visszafelé is jótékony hatással van munkatársaim gondolataira, a saját munkánk értékelésére, megítélésére, illetve arra, hogy milyen kritériumok alapján szervezzük a munkánkat; milyen kritérium alapján állapítjuk meg, hogy ez jó vagy rossz irány. Ez óriási segítség volt már a felkészülési időben is. Így tehát, amikor ez az anyag elkészült, elküldtük a nuncius úron keresztül, ezt követően pedig egyre inkább fokozódott bennem a várakozás, hogyan fogunk találkozni Ferenc pápával, hiszen Jézus az ő megváltói művét az ő Egyházára bízza. Az Egyház Péter bizonyosságával a Föld különböző területein, adott körülmények között végzi a szolgálatát, így a Pécsi Egyházmegyében is. Egészen bizonyos, hogy a mi egyházmegyénk nem Isten háta mögötti hely; nem a világ közepe, de az Isten számára fontos hely, mert akarja, hogy az üdvösség műve ott is megvalósuljon. Ennek a feladatnak az élményével jöttem ebbe a találkozásba, és nagyon nagy öröm volt, hogy az ad limina látogatás első napján Ferenc pápával találkozhattunk.

– Föltett-e valamilyen kérdést a Szentatyának?

– Püspöktársaimmal együtt sok-sok témát érintettünk, én magam részéről a püspöki konferencián belül a hitoktatásért vagyok felelős, és ezért ezt a témát hoztam elő, hiszen óriási lehetőséget jelent Magyarországon az iskolai hittanoktatás ilyen mértékű bővítése. Természetesen nagyon sok nehézség is mutatkozik ezen folyamat mentén. Számomra is megerősítő és bátorító volt Ferenc pápának az a gondolatsora, amikor az értelem és a szív kapcsolatáról beszélt: mennyire fontos, hogy értelmileg is megalapozzuk a hitünk tanítását, a kultúrának és a nép lelkének az értését, valamint a mai ember küzdelmeinek a megértését. Önmagában egy információ nem biztos, hogy formálja az embert. Hogyan jutunk el az információtól a formálás területére, illetve hogyan tudjuk – és ez egy teljesen reális probléma otthon Magyarországon – az iskolában részt vevő növendékeket, szüleiket elhívni, bevonzani a plébániai közösségeinkbe? Ott tudjuk ünnepelni az Egyházat, az iskola nem annak a területe, nem is lehet, nem is feladata, de nagyon nagy munka az, ami az iskoláinkban az evangélium hirdetése által történik. Mivel sok-sok példát hozott erre vonatkozóan Ferenc pápa, így nagyon könnyű volt megtalálni a mi helyünket, a mi feladatunkat ebben.

– Ezen a héten végiglátogatják az illetékes vatikáni dikasztériumokat, pénteken kerül sor látogatásra a Nevelésügyi Kongregációnál. Azt még nem tudjuk, hogy ott milyen információkat fog kapni püspök atya, de arról előzetesen beszámolhat, mivel készül…

– Az iskolai hitoktatás ilyen módon való bevezetése, lehetővé tétele számunkra egy nagy lehetőség. De az is látszik iskoláink pedagógusai, nevelői számára, hogy szükséges átgondolnunk azokat a nagyon evidensnek gondolt pedagógiai elveket, amelyek mentén évtizedeken keresztül dolgoztunk. Évtizedeken keresztül alatt azt értem, hogy azokban a gimnáziumokban, amelyek működhettek a szocializmus idején, vagy pedig a rendszerváltást követően nagy lelkesedéssel indultak újra. Nagyrészt olyan modellt, olyan példát hoztak a pedagógusok, amivel rendelkeztek, például egy-egy szerzetesi intézményből hozták a nevelés modelljeit. Sok nehézség, sok küzdelem volt a jellemző a kilencvenes évek elejére, közepére, kialakultak az iskoláink. 2010-11-ben nagyon sok oktatási intézmény került egyházmegyei, szerzetesi fenntartás alá, és egyre inkább az látszik, hogy azok a korábban jónak, működőképesnek látott modellek automatikusan nem működnek. Nem azért, mert rosszak, hanem azért, mert megváltozott a nevelői közeg, a szülők elvárása, a kultúra, a megértés, az információszerzés, a nevelésről szóló kérdések. Gyakorlatilag alapvető antropológiai kérdésekről van szó, a nevelhetőség kérdéséről: kinek van joga, módja nevelni, és mit értünk a nevelésen, ebben a felelősségben lehet-e osztozni bárkivel. Szülő, pedagógus, Egyház – milyen módon jelenik ez meg? Vagy akár az igazság kérdése… Akkor, amikor – legalábbis európai szinten, ideológiai szinten az igazságról azt mondjuk, hogy nincs, vagy nem megismerhető; vagy ha megismerhető is, teljesen mindegy az én életem számára, akkor bizony nagyon komoly kérdés az, mit gondolunk az igazság kereséséről a tudományokban, az irodalomban, a művészetekben; hogyan tekintünk a történelmi kutatásokra, hiszen mi azt mondjuk, hogy az igazság megismerhető, létezik, sőt, szabaddá tesz bennünket. Itt mintha két világ találkozna: nem olyan egyszerű azt mondani, hogy építünk egy új, modern iskolát, ide próbálunk vallásos pedagógusokat összegyűjteni, akik lelkesek, agilisek, hanem alapvető krisztusi kérdéseket, a nevelés alapvető kérdéseit van lehetőségünk átgondolni azért, hogy a jövő iskolája az jó legyen. Semmiképpen sem csak az eseményekre akarunk reagálni, hanem éppen a krisztusi antropológiából egy vízió szerint szeretnénk nevelni tanítani. Ebben természetesen örömmel osztjuk meg a találkozásban a tapasztalatainkat, fogalmazzuk meg a kérdéseinket, és egészen bizonyos, hogy a világegyházban nem mi vagyunk az egyedüliek, akik ezekkel a kérdésekkel találkozunk. Szívesen veszünk olyan, már meglévő tapasztalatot, amely valamelyik részén a világegyháznak már megszületett.

– Most beszéljünk egy kicsit Pécsről is, a Pécsi Egyházmegyéről. Igen gazdag programokkal várják az érdeklődőket, legyen az akár a hitüket kereső, a hitüket megerősíteni vágyók, vagy akik a püspökséget turisztikai célpontként tekintik. Mindenki talál magának megfelelő információt, erről a Pécsi Egyházmegye honlapja bőséges tájékoztatást nyújt. Nemsokára kezdődik a Pécsi Advent rendezvénysorozat, egy kis ízelítőt szeretnénk ebből kérni.

– Nagyon sok turista és zarándok megkeresi kiemelkedő helyeinket, legfőképpen templomainkat, múzeumainkat, és ezeket az idelátogató embereket szeretnénk a lehető legjobb körülményekkel fogadni. Pontosan tudjuk, hogy a mi feladatunk nem egy turisztikai cégnek a feladata. Ezzel együtt is szeretnénk, ha az ideérkező emberek valójában az Egyház hitével találkoznának. Ez a mi nagy feladatunk, hogy hogyan tudjuk bemutatni úgy az értékeinket, kincseinket, a múlt értékeit, hogy az a mindenkori hívő ember hitéről beszéljen a kultúrának az eszközén keresztül, a mai ember érdeklődésének az eszközeit felhasználva, de mindenképpen azzal a szándékkal, hogyan tudjuk egy találkozásban jobb emberré, boldogabb emberré, érdeklődőbb emberré, vagy igazabb kérdést feltevő emberré formálni. A munkatársaim, azon túl, hogy a kulturális, a történeti, és a művészettörténeti szakma kérdéseivel tisztában kell lenniük, természetesen az evangelizációnak a kérdéseivel is foglalkoznak. Ezért van az, hogy én magam is a munkatársaimmal havonta találkozom, és katekézist tartok. Kettős céllal: egyrészről hogy megismerjem, melyek azok a kérdések, amiket feltesznek az oda érkező turisták, és hogy ezekre a kérdésekre reagáljanak, hogy jó válaszokat tudjanak adni. De nemcsak ez a fontos, hanem az is, hogy munkatársaim is a hit útján lévő munkatársak legyenek, hiszen az tud igazán segíteni, aki elhiszi, hogy úton van, mert akkor érti a másik ember bizonytalanságát, érti az ő nem mindig szabatosan, korrekt módon megfogalmazott kérdéseit, és nem a kérdés formájára válaszol, hanem arra, ami a kérdező szívében, eszében van. Ilyen szempontból tekintjük nagy ajándéknak az adventi időszakot, ami most már hagyományosan az iskolák, oktatási intézmények, közösségek bemutatkozási helye, amely bemutatkozással szeretnék mások adventi előkészületét elősegíteni. Mindig kitűzünk egy-egy célt, ahol a segítségnyújtás konkrét lehetőségére van mód: idén szegény családok számára tartunk gyűjtést. Elterjedt az úgynevezett cipősdoboz-akció, ami nagyon népszerű: mi ezt az ötletet felhasználva egy másik jelszót választottunk. Nem tudom, melyik munkatársamnak jutott az eszébe, de így szól: „angyalbatyu” (nevet).

– Sokkal kedvesebb, mint a cipősdoboz…

– Igen, kedvesebb. Ennek keretében a karitászunk végzi ezt a gyűjtést és a megfelelő helyre való eljuttatást.

– A kereszténység és a világvallások címmel tartanak előadásokat…

– Mi megszoktuk azt, hogy egy keresztény gyökerű, hagyományú kultúrában élünk. Ez részben könnyebbséget is jelent annak, aki ebben él, de egy felszínességet is hordoz magában. Azt mondjuk, hogy keresztény, csak nem gondoljuk meg, hogy az egyébként mit jelent. Ilyen szempontból a más vallásokkal, felekezetekkel való találkozás abban is segíthet, hogy a saját hitünk tanítását, mélységeit jól megismerjük. Nem beszélve arról, hogy akár csak Pécs városában is, a húszezret meghaladó számú egyetemi diákság körében közel ötezer külföldi diák tanul. Közülük nagyon sokan olyanok, akik más kultúrából, más vallási gyökérrel érkeznek.

– És lehet, hogy ez a szám még bővül is, ha sikerül az orvosi kart…

– Lehet, hogy bővül, a szándék az, hogy ez bővüljön. Nagy öröm számunkra, hogy idén szeptembertől magyar állami ösztöndíjjal 54 olyan fiatal kezdte meg a tanulmányait a Pécsi Tudományegyetemen, akik éppen a keresztényeket üldöző zónákból érkeztek. Hála Istennek, tudunk számukra angol nyelvű szentmisét biztosítani, és a Szent Egyed közösség vállalta az ő segítésüket, hogy jól érezzék magukat, hogy itthon érezzék magukat, és a keresztény közösségbe be tudjanak kapcsolódni. Örömmel hallom paptestvérektől, hogy a város több plébániáján vasárnaponként magyar nyelvű szentmisén is részt vesznek. Mindenképp szükségesnek tartom, hogy ismerjük meg a más vallások, kultúrák fiataljait is – az előbbi okok miatt is –, de azt is látni kell, hogy rengeteg fiatal tanul, dolgozik külföldön. Egyáltalán nem mindegy, hogy egy külföldi munkahelyen találkozva egy más felekezetű, vallású, kultúrájú emberrel ő a maga kereszténységét mennyire ismeri, mennyire tekinti értéknek, hogy mennyire bír identitásformáló erővel számára. Azt gondolom, hogy legnagyobb feladatunk ez: a keresztény bázison, gyökereken alapuló identitás formálását kell elősegítenünk. Ezt szolgálja a szabadegyetem, a fiatalokkal való foglalkozás, de a keresztény közösségeken belül tartott katekézis is, hiszen életkornak, életállapotnak, élethelyzetnek megfelelően másként fogok reagálni a hit kérdéseire, mint öt, tíz vagy tizenöt évvel ezelőtt. A hit az mindig eleven, mindig friss, fiatal. Ugyanaz vagyok, de mégis, ma ismét döntenem kell a hitben – noha tegnap döntöttem, és tegnapelőtt is, de a mai döntés az mára vár.

Lejegyezte: Benke Zsuzsa

Forrás: Vatikáni Rádió – a hangzó anyag ITT érhető el

Fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Nézőpont
hirdetés
Vezető híreink - olvasta már?
ferenc-papa-ha-kivesszuk-jezust-mi-marad-karacsonybol
Ferenc pápa: Ha kivesszük Jézust, mi marad a karácsonyból?

December 17-én, advent harmadik vasárnapján a déli Mária-imádság elimádkozásakor a Szentatya arra biztatta a hívőket, hogy örömmel, imával és hálaadással készüljenek karácsonyra. Ferenc pápa beszédét teljes terjedelmében közöljük.

2017. december 17. vasárnap
unnepi-szentmise-es-hangverseny-vaci-szekesegyhazban-kodaly-zoltan-tiszteletere
Ünnepi szentmise és hangverseny a váci székesegyházban Kodály Zoltán tiszteletére

Kodály Zoltán születésének 135. évfordulóján, december 16-án este püspöki szentmisével és a Magyar Kórusok Napja központi rendezvényével ünnepeltek a váci székesegyházban.

2017. december 17. vasárnap