Fórumot tartottak az életvédők

A Magyar Katolikus Családegyesület Életvédő Fóruma május 17-én, pénteken tartotta legutóbbi ülését.

Az új fórumtagok, Faragó István, a Magyar Katolikus Orvosok Szent Lukács Egyesületének elnöke és a perinatális szaktanácsadással foglalkozó Juhász Ibolya bemutatkozása után Bíró László családreferens püspök az életvédelemmel kapcsolatos legfrissebb hírekből szemezgetett. Május 12-én a Szentatya a Regina Coeli imádságban külön köszöntötte a meg nem született gyermekek élethez való jogáért felvonult olaszokat, hangsúlyozva, hogy a kérdésben európai szintű összefogásra van szükség. Az USA püspökei elítélték az emberi embriók klónozásának kísérletét – ezzel kapcsolatban fontos adat, hogy egyetlen őssejt kinyeréséhez 120 embriót ölnek meg. Kolozsváron a születés hetét ünnepelték. Írországban imavirrasztást tartottak a meg nem született gyermekekért. Egy felmérés szerint Szomáliában 2010 októbere és 2012 áprilisa között 130 ezer gyermek halt meg, ami egyúttal azt is jelenti, hogy az 5 év alatti gyermekek 10 %-a hunyt el. A francia katolikus családegyesület a homoszexuálisok házasságát lehetővé tévő szabályozás törvénybe iktatása miatt ima- és böjtkéréssel fordult a társszervezetekhez, Bíró püspök úr ezt a kérést tolmácsolta is a plébániáknak.

Csomóné Lindmayer Katalin A szülés-születés utáni traumák és az eugenika, valamint a gyógyulás útjai a korai kötődés támogatása által címmel tartott előadást. Bemutatkozásában beszámolt az AnyaBaba-barát szülészet magyarországi meghonosítása érdekében végzett egyeztetésekről és munkáról is. Az AnyaBaba-barát szülészeti ellátás alapelvei között szerepel, hogy az anya és a gyermek a várandósság, szülés és kisgyermekkor ideje alatt eggyé forrott egységet képez, érdekeik nem ütköztethetők, nem választhatók szét.

Továbbiakban a perinatális lelki traumák tematikáját jártuk körül, így a posztabortusz szindrómával kapcsolatos legnagyobb közkeletű félreértésként azt tárta elénk, hogy az anyát elkövetőnek tekintik, pedig ha az anya-gyermek duális egysége felől tekintünk rá, sokkalta inkább áldozat. Ha innen szemléljük: a tünetekből elérkezünk a poszttraumás stressz szindrómához, vagyis a háborús veteránoknál, megerőszakoltaknál, rablások áldozatainál is fellelhető tünetegyütteshez. A poszttraumás stressz szindróma normális reakció egy extrémen traumatikus helyzetre, amely intenzív félelemmel és kontrollvesztéssel jár. Ez a trauma a kritikus mértéket átlépve immár kollektív traumává válik. Mivel beépült a társadalom normájába, több nemzedék óta elfogadottá vált, transzgenerációs traumáról is beszélhetünk, és mivel gyermekről van szó, az apákat is érinti.

A várandósság alatt végzendő genetikai vizsgálatoknál felmerülő gyanú alapján sok esetben rutinszerűen abortuszt javasolnak a családnak. Ez a megoldás az eugenika elveihez hasonló, mivel a nem egészségesnek tűnő „egyedeket” már az anyaméhben igyekszünk eltüntetni, és azt várjuk, hogy csak testileg egészséges emberek lesznek a társadalmunkban. Ezekről a megoldásokról negatívan vélekedik Csomóné. A várandósgondozás jogszabály módosításával kapcsolatos társadalmi egyeztetés keretében a genetikai vizsgálatok kritikája is felmerült, így a módosítások után a rutinszerűen végzett, kötelezőnek titulált genetikai vizsgálatok elkerülhetők lesznek.

A szülés-születés utáni lelki traumák ugyanazokat a jegyeket mutatják, mint a poszttraumás stressz szindrómánál előbb már említettek. A traumák okai közt szerepel az is, hogy a magyar kórházak nagy részében szülés után elviszik az újszülöttet az édesanyjától, csak bizonyos időközönként kaphatja meg az anya kisbabáját, egyébként a kicsik külön helyiségben vannak. Ez a szeparáció az anya és gyermek duális egységének megbontását eredményezi. Születéskor a centrális oxitocin, ez a szeretetért, szerelembeesésért felelős hormon az egekben szárnyal az anyánál és gyermekénél is, az adott anya-gyermek páros életében ez a szint csak ekkor éri el ezt a mértéket. Ha azonban anya és gyermeke nincsenek együtt fizikai közelségben: bőrkontaktusban, nem látják, érzik, illatolják egymást, akkor más hormonok veszik át a szerepet, ami a kisbabánál extrém félelmet, az anyánál gyászreakciót eredményez. Ez a félelem, „saját életem vagy szerettem élete veszélyben” érzés és a kontrollvesztés okozza a poszttraumás stressz tüneteit. Ezek közül az egyik legmarkánsabban megnyilatkozó lehet a depresszió is, amit sajnos sokszor nem jól ismernek fel és a tünetet kezelik, nem a gyökerét. A szülői kompetenciák kibontakozását, az anya-gyermek kapcsolat alapjainak megerősítését, a családdá válás folyamatát segíti a közvetlen, folyamatos, megszakítás nélküli bőrkontaktus – példákat láthattunk arra, hogy az édesanya testén bármilyen beavatkozás elvégezhető, akár az újraélesztés is, korababánál a kenguru-módszer (speciális mellénnyel a szülő testére erősített újszülött) biztonságot ad felszerelések, műszerek használata esetén is. Császármetszésnél még a műtőben az anya mellkasára kerülhet a kisbaba – ehhez szívesen nyújtanak segítséget. Mindennek alapja az Egészségügyi Világszervezet ajánlásaira épülő AnyaBaba-barát gondoskodás. Videót láthattunk az újszülött első perceiről – arról az egészséges, természetes mozdulatsorról, amit akkor tud elvégezni, ha az édesanya testén ősi ösztönöktől vezérleve megtalálja a táplálék forrását, ez biztosítja évmilliók óta a túlélés esélyét. Egy thaiföldi anonim szülészeten, ahová többnyire azért mennek a nők, mert le akarnak mondani gyermekükről; az újszülött immunrendszerét erősítendő, szülés után rögtön ráhelyezték az újszülöttet az édesanyjára. Azt tapasztalták, hogy ha a szülés után az anyára tették a babát, 40 százalékkal nőtt a hazavitt gyerekek és 60%-kal a szoptatás aránya. Az anyává váláshoz szükséges, hogy a nő anyaként tarthassa kezében a gyermekét. Így anyává válva, már más megoldásai vannak, mint a várandós nőnek. Hazánkban az AnyaBaba-barát szülészet elindításához referenciaintézményre lenne szükség, jelenleg ennek keresése zajlik, de nagyon biztatóak az Irgalmasrendi Kórházzal folytatott tárgyalások, számolt be Csomóné.

Ezt követően Dr. Rojkovich Bernadette, a Magyar Bioetikai Társaság új elnöke ismertette terveit. Frivaldszky Edit, az Együtt az Életért Közhasznú Egyesület elnöke az ENSZ Nőügyi Bizottságának 57. ülésszakáról tartott beszámolót, amelyen egy civil szervezet meghívására tudott jelen lenni. Megerősítette, hogy a világban nagyon erős a szabad abortuszhoz való jogot propagáló radikális feminista lobbi, és a melegszervezetek által hirdetett átfogó szexuális nevelés elnevezéssel zajló tendencia is erősödik (ez többek között arra bíztat, hogy a gyermekek éljék ki nyugodtan az azonos neműek iránti vonzalmukat). Mintha az oktatás során is megfeledkeznének arról, hogy a párkapcsolatnak közel sem csak testi síkja van, hanem szellemi, lelki aspektusa is. Frivaldszky Edit arról is beszámolt, hogy az embriókkal folytatott tudományos kísérletek ellen fellépő Egy közülünk kezdeményezés határidejét november 1-re módosították.

Szégyen és kötődésvesztés címmel jelent meg a Harmat Kiadó könyve, amely a homoszexualitásról ad valós képet. Azért is dicsérendő a kiadvány, mert nem a meleg identitást magukévá tenni akarók ellen szól, hanem azoknak a homoszexuális hajlamúaknak, akik változni szeretnének. Keresztes Ilona a gimnazista korosztályból verbuválódott, Babszem névre hallgató életvédő csoport képzéséről számolt be. A kilenc hónapos tréning lassan a vége felé közeledik, 7-en járták végig, jövőre 11 fős csapat várható. Ékes Ilona jelezte, hogy a Norvég Alaptól sok millió forintnyi támogatást kapnak a liberális szervezetek, így az életvédő szervezetek munkája várhatóan még nehezebb lesz. Radnai Jenő a FAFCE elnökségi üléséről beszélt röviden, s felhívta a figyelmet arra, hogy az ENSZ június első vasárnapját a szülők vasárnapjává nyilvánította. Ez a kezdeményezés elsőre nagyon szépnek tűnik, de valójában az esélyegyenlőség leple alatt az anyák és az apák napja felszámolására tett kísérlet.

MAKACS Életvédő Fórum/Magyar Kurír