František Mikloško az Adalbert-díj kitüntetettje

 Az ünnepségen magyar és szlovák politikusok, közéleti személyiségek mellett megjelent Juliusz Janusz apostoli nuncius, Erdő Péter bíboros és Henryk Muszynski gnieznói érsek is. 

Az 1989-ben alapított Adalbert Alapítvány évente ítéli oda a díjat egy olyan személynek, aki különleges érdemeket szerzett egész Európa egységesülésében és a közép- és kelet-európai népeknek az EU-ba való integrálásában. Az alapítvány patrónusa az a Szent Adalbert (956-997), aki missziós püspökként eredményesen működött a mai Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia területén. A díjat mindig a négy „Adalbert-ország” 3-3 képviselőjéből álló bizottság ítéli oda. Mindig más-más országban adják át a laudációt követően a díjazottnak a latin nyelvű oklevelet, egy aranyérmet az Adalbert-pecséttel, hátoldalán az évszám és a díjazott nevének feltüntetésével, valamint 10 000 eurót.

A parlamenti ünnepségen az Adalbert-díjról Hans Süssmuth professzor, a krefeldi Adalbert Alapítvány elnöke beszélt, az idei döntést pedig Miloslav Vlk bíboros, prágai érsek ismertette. A laudációt Szili Katalin nevében Világosi Gábor az Országgyűlés helyettes elnöke mondta.

A díjátadás után František Mikloško beszédében, amelyet a Dokumentum rovatban olvashatnak teljes terjedelemben  elsőként Szent Istvánról szólt. „Szimbolikus jelentőségű” – mondta, „hogy az ünnepség abban a teremben zajlik, ahol a szent király koronáját őrzik”. Szent Istvánt a magyar és a szlovák nép királyának nevezte, aki a magyar állam megalapításával a nyugati kereszténységhez kötötte e két népet.

Szimbolikus a díj neve is – mondta, hiszen a keresztény mártírokat idézi: Minden történelmi korszak követelt keresztény áldozatokat, így a közelmúlt diktatúrája is. Térségünk országaiban egyáltalán nem ismeretlen a kommunizmus által üldözött papok története, akik között voltak, akik kibírták a kínzásokat, és voltak, akik ezek hatására megtörtek. Egy fiatal szlovák pap történetét idézte fel, aki a diktatúra parancsát megtagadva börtönbe került, majd a börtön, a zsarolás, a kínzások hatására megtört és a saját püspöke ellen vallott. A börtönkórházban halt meg rákban 43 éves korában. Vajon milyen szenvedést, lelki gyötrelmeket élt át elhagyatva, megalázva? – tette fel a kérdést a politikus.

Az Adalbert-díj kitüntetettje beszédének további részében a szlovák magyar együttélés évszázadairól beszélt. Nyolc évszázadon át békében élt a két nép – mondta. Komoly feszültségeket a 19. és a 20. század hozott. A kiengesztelődés folyamata – bár megkezdődőtt, nem fejeződött be –, és úgy tűnik, a két állam kölcsönös bocsánatkérésének még nem jött el az ideje. František Mikloško azonban – amint fogalmazott – saját nevében, keresztény emberként bocsánatot kér mindazokért a vétkekért, amelyeket a magyarokkal szemben elkövettek a II. világháború után, a magyar lakosság kitelepítésekor.

Az ünnepélyes díjátadást szentmise követte a Mátyás-templomban, amelyet Miloslav Vlk bíboros, Juliusz Janusz magyarországi apostoli nuncius, Henryk Muszynski gnieznói érsek, Erdő Péter bíboros és Seregély István érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke mutatott be.

Magyar Kurír