Gál Ferenc professzorra emlékeztek Budapesten

A budapesti konferenciára a Központi Papnevelő Intézet dísztermében került sor. A Hittudományi Akadémia dogmatikai tanszékét 1959 és 1985 között vezető, később a PPKE rektori tisztét viselő Gál Ferenc nemzetközi tudományos tevékenysége mellett a magyar dogmatikai szaknyelv megújítója volt, s részt vett a II. Vatikáni Zsinat utáni új szellemű újszövetségi egzgetika kidolgozásában is.

Az előadásokat egy halála előtt vele készült rádióinterjú bejátszása előzte meg, melyben a feltámadás teológiai értelmezéséről beszélt.

Rózsa Huba professzor egykori tanárára és pályatársára emlékező előadásában kiemelte, hogy Gál Ferenc Szentírás fordításában és annak magyarázó jegyzeteiben a zsinat előírásainak megfelelő, a korszerű lelkipásztori gyakorlatban igen jól hasznosítható, szakavatott munkát nyújtott. 1954 és 1959 között Egerben írott több mint 600 oldalas Bibliamagyarázatában, mely papnövendékek nemzedékei számára volt alapvető olvasmány, úgy fejtette ki a Szentírás dogmatikai jelentőségű elemeit, hogy közérthető maradt. Képes volt arra, hogy – mint az ötvenes évek elején indult főiskolai tanár – a zsinat után megújítsa a maga és a hazai teológia tudományát.

Kiss-Rigó László püspök, mint egykori tanítványa, személyes emlékeivel idézte fel Gál Ferenc alakját. Elismerően mondta, hogy a néhai professzor legalább akkora tekintélynek örvendett életében, mint a püspökök. A münchenből érkezett Bertram Stubenrauch dogmatikaprofesszor a Szentháromság értelmezéséről beszélt. Szót ejtett arról, hogy a hagyományos nyelvezet félreérthető: a korai keresztény hitviták és a protestáns kritika egyes megállapításai jogosak, amennyiben a háromságos-egyről szóló beszédben a személy tévesen istenné válik. Megoldást szerinte a metaforikusabb értelmezés adhatna a szentháromságtani megfogalmazásban.

A délelőtti program zárásaként a résztvevők Gál Ferenc síremlékénél imádkoztak.

A délutáni szekcióban Bolberitz Pál tartott előadást Gál Ferenc eszkatológiája, illetve XVI. Benedek Spe Salvi c. körlevele egyes fejezeteinek összevetéséről. Gál Ferenc már a hatvanas évek elejétől rendszeresen publikált könyveket, jegyzeteket és folyóiratcikkeket erről a témáról. Jól ismerte Jospeh Ratzinger dogmatikai írásait. Katolikus hittételek c. könyvében Gál professzor még a zsinat előtti, részben latin nyelvű szakirodalom alapján tárgyalta a témát. Szabatos, világos stílusban adott elő még nehéz skolasztikus problémákról is. Elve azonban az volt, hogy a nehéz kérdéseket is mindig a lényegénél kell megragadni, s az így nyert, egyszerűnek látszó állításból lehet kifejteni az egészet. A II. Vatikáni Zsinat után megújult üdvtörténeti szemlélettel alkotta meg az Üdvtörténet misztériumai c. könyvét. Munkásságában felhasználta a legújabb külföldi szakirodalmat, a protestáns szerzők reflexióit is, valamint a természettudomány vonatkozó állításait is.

Puskás Attila professzor Gál Ferenc pneumatológiai (szentlélektani) munkáiról beszélt. Nyugalomba vonulása után a Szentlélek kiáradása c. könyve volt az utolsó dogmatikai újdonságot tartalmazó műve. A teológiai reflexió kiemelkedő feladatának tekintette a Szentlélekről való beszédet. A Szentlélek ugyanis a legtöbb hívő számára a legkevésbé megszemélyesült isteni személy. Gál Ferenc a Szentlélek személyiségét Krisztusnak az evangéliumokban olvasható feltámadása, cselekedetei és mondásai alapján állította elénk. Ezek alapján a Lélek az Atya és a Fiú szeretetpárbeszédének gyümölcse. Műve segítséget nyújt a karizmatikus közösségeknek a Szentlélek helyes értelmezésében. Gál Ferenc tanításában az egyházi intézmény és a karizma elválaszthatatlan egységet kell, hogy alkosson.

A hozzászólások után Erdő Péter bíboros zárszavával ért véget a megemlékezés. A Hittudományi Akadémián egykor egyházjogot tanító főpásztor azt emelte ki, hogy Gál Ferenc elsősorban magyar teológus volt, aki a tudományterületét nehéz időszakban is képes volt itthon gazdagítani.

Az emlékülés Szegeden a Hittudományi Főiskola dísztermében folytatódott, ahol a professzor emlékét ezentúl egy szobor is őrzi, amely Tóbiás Klára szegedi szobrászművész alkotása.

A szegedi emlékülésen elhangzottakról külön tudósításban számolunk be.

Matykó Károly/Magyar Kurír