Gégerákban elhunyt Christopher Hitchens radikális ateista gondolkodó

Hitchens 1949-ben született Angliában, a halál viszont Texasban érte. A cambridge-i Leys Schoolban és az oxfordi Balliol College-ban tanult. Hitch-22 című önéletrajzi munkájában arról ír, hogy ekkoriban voltak homoszexuális kalandjai is. A hatvanas évektől a baloldal elkötelezettjeként tartják számon. Csatlakozott a diákmozgalmakhoz, de a drogkultúrát mint hedonista dolgot elutasította. 1965-ben csatlakozott az angol Munkáspárthoz, és ekkor indul újságírói és szerzői karrierje. 1981-ben az Egyesült Államokban költözött. Még a kétezres években is dícsérte Leninről és Trockijról.

Sokat kritizálta az amerikai kormányzatot, főleg Bush elnököt, akinek a „gonosz tengelyére” tett utalásokat úgy parafrazeálta, hogy a „gonosz igazi tengelye a kereszténység, a judaizmus és az iszlám”. Egyik könyvének címe Isten nem nagyszerű. Úgy gondolta, az intézményes vallások a gyűlölet forrásai a világon, amelyek a bigottságot, nőellenességet, intoleranciát, törzsi gondolkodást és az erőszakot terjesztik.  Ezzel együtt egy közeli ismerőse, Danielle Crittenden a Huffington Postban azt írja róla, hogy személyesen toleráns volt a vallásos emberekkel szemben, és érdeklődő, valamint örömmel fedezte fel zsidó gyökereit.

2005-ben a világ ötödik legbefolyásosabb gondolkodójává választotta a  Prospect/Foreign Policy. Leginkább talán Teréz anyát kritizálta. Számára Isten létének elképzelése a totalitárius rendszereket idézi, ami lerombolja a személyes szabadság képzetét. Szerinte a tudományos kutatás és a szabad gondolkodás kell felváltsa a vallást. Érdekes, hogy testvére, Peter Hitchens már régóta megtért és konzervatív szerzőként tevékenykedik Londonban. 

Christopher Hitchens sokat dohányzott és sokat ivott. A dohányról 2007-ben szokott le. A halál december 15-én érte utol. A Mindennapi.hu nekrológja szerint egyszer azt nyilatkozta: „Ha a hangomat el is veszítem, írni akkor is fogok a vallási megtévesztés ellen, legalábbis addig, amíg le nem száll a sötétség (hello darkness my old friend). Ez lehet akár agydaganat is. Félig beszámítható, megrettent idiótaként a véghez közeledve talán papért kiáltok majd, hogy rendezzem a dolgaimat, de most, amíg még tisztán gondolkodom, kijelentem, hogy az a valami, ami így megalázza magát, valójában nem ’én’ leszek. (Erre emlékezzenek, ha esetleg kitalált pletykákat hallanak majd rólam.)”

Nagy barátja volt a közismert ateistának, Richard Dawkinsnak. „Azt mondtam Dawkinsnak: ’Ha sikerülne mindenkit megtérítenem – illetve meggyőznöm arról, hogy a vallás tévedés –, és már csak egyetlen embert kellene meggyőznöm ahhoz, hogy a vallás (deizmus, teizmus) végleg eltűnjön a világból, inkább nem győzném őt meg.’ Dawkins rám nézett: ’Hogyhogy nem győznéd meg?!’ Azt válaszoltam: ’Nem tudom, miért, de nem. Nem csak azért nem, mert akkor nem maradna semmi, amivel vitába szállhatnék, és senki, akivel vitatkozhatnék. Erről is szó van, de nem csak erről. Ha tehetném, valahogy mégsem akarnám teljesen kiűzni a vallást a világból.’ Dawkins hitetlen arckifejezését, ahogy akkor rám nézett, bevallom, azóta sem tudom elfelejteni.”

Magyar Kurír