Gilles Emery O.P.: A Szentháromság

P. Emery megállapítja: a szentháromságos hit alapvetően egyházias. „A Szentháromság forrása az egyháznak, melynek egysége az Atya, a Fiú és a Szentlélek közösségében való részesedés. A Szentháromságba vetett hit, a szentháromságos Isten iránti szeretet, és a Szentháromsággal való örök egyesülés reménye az egyház életének legmélyebb kötelékét alkotja.”

A szerző újszövetségi idézetek alapján rámutat: a Fiú és a Szentlélek tevékenysége azt fejezi ki, hogy az isteni hatalom tekintetében teljesen egyenlőek az Atyával. Mind a Fiú, mind a Szentlélek kinyilatkoztat, megszentel és megment. Olyan tetteket visznek végbe, melyekre egyedül Isten képes. Ez azt bizonyítja, hogy az Atya isteni hatalmát kapják meg, mégpedig magától az Atyától. A Fiúnak és a Szentléleknek az időben megvalósuló küldése arra hívja az egyházat, hogy „tekintetét emelje Isten minden időt meghaladó misztériumára, vagyis ismerje fel az örök Szentháromság dicsőségét.”

A kötet írója hangsúlyozza, hogy a Szentháromság nem csupán Jézus feltámadásakor nyilvánul meg, hanem a kezdetektől fogva, „a Szentháromság a forrása Jézus emberi életének, szolgálatának, megváltó szenvedésének és dicsőséges föltámadásának. Jézus isteni mivoltának misztériuma, az Atyával és a Szentlélekkel való eredendő kapcsolatában, a karácsony és a húsvét mélységes értelmét tárja fel számunkra. Aki a Szentlélek közreműködése révén a Szent Szűztől születik, maga Isten Fia személyesen. Az, aki meghal a kereszten, nem más, mint Isten Fia, aki azért jött, hogy az Atyának tett felajánlása által megmentse az embereket. Krisztus húsvéti misztériumából, vagyis a Fiúnak az Atyával való dicsőségéből ered a Lélek, és árad ki az egyházban.” Így a hívek a megtestesült, meghalt és megdicsőült Fiú által, a Szentlélek kiáradásában az Atyával lépnek közösségbe. A Szentháromságba vetett hit az, ami lehetővé teszi számunkra az Újszövetség eseményeinek megértését. P. Emery idézi Szent Pált: „Amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát… Isten elküldte Fiának Lelkét szívünkbe, aki azt kiáltja: Abba, Atya!” (Gal 4,4-6).

A kötet szerzője kiemeli, hogy bármilyen módon is közelítjük meg a szentháromságos hitet, a kulcs mindig a Szentlélek nekünk ajándékozásában rejlik. „S valóban, a Szentlélek adja meg számunkra, hogy beléphessünk a Fiú és az ő Atyja misztériumába.” A Szentlélek nekünk ajándékozásának jelentősége különösen is Szent Pál írásaiban tűnik ki, a nemzetek apostola úgy mutatja be a keresztény életet, mint részesedést Krisztusban, mint a Krisztussal való életet. A keresztségben a hívek Krisztussal együtt eltemetkeznek, hogy vele együtt új életre támadjanak, „amint Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által” (Róma 6,1-11). Ezt a meghalt és feltámadt Krisztussal való egységet a Szentlélektől kapjuk, Isten Lelke eljön, hogy a hívek szívében „lakozzék”, s a Lélek, vagyis Krisztus Lelkének befogadása által a hívek már Krisztushoz tartoznak, hozzá lesznek hasonlóak. Az új élet Krisztusban pedig nem más, mint élet a „Lélekben és a Lélek által” (Rom 8,1-17). „Teljetek el Lélekkel”(Ef 5,18).

Az Atya és Fiú létközösségét illetően pedig Jézus egyértelműen fogalmaz: „Én és az Atya egy vagyunk” (Jn 10,30). Jézus az Atya tetteit viszi végbe, olyan tetteket, melyeket egyedül Isten képes megtenni: örök életet ad (Jn 10,29). Az a hatalom, amely Jézusban és Jézus által megnyilvánul, az Atyaisten hatalma: „Amit Atyám nekem adott, az mindennél nagyobb, és senki ki nem ragadhatja kezemből” (uo. 10,29).

A szerző az Újszövetség, az egyházatyák, középkori teológusok, elsősorban Aquinói Szent Tamás tanításai alapján megállapítja: az Atya és a Fiú egysége nem csupán morális, hanem egész létükre vonatkozik. „Az Atya és a Fiú mind megváltó tevékenységükben, mind létükben elválaszthatatlanok.” A Szentlélek pedig „az Atya és a Fiú közössége… és a Szentháromság, mint a közösség misztériuma kinyilatkoztatásának középpontjában foglal helyet.” A Szentlélek működése szorosan kapcsolódik Jézushoz, a Szentlélek ajándéka mindig a Jézussal való kapcsolatra utal. „Jézus a Lélek kedvezményezettje (a Lélek teljességét bírja), ugyanakkor ő a Lélek adományozója (ő árasztja ki a Lelket húsvéti misztériuma révén).” Jézus, emberi tevékenységével összehangolt isteni tevékenysége által adja nekünk a Szentlelket. A Lélek működése az Atya és a Fiú közötti kapcsolatban helyezkedik el, illetve abban a személyes kapcsolatban, mely a hívők és az Atya között, Jézus által megvalósul. A Lélek az Atyával és a Fiúval közösen, kommuniót alkotva tevékenykedik, és ugyanaz a rang illeti meg, mint az Atyát és a Fiút.

Gilles Emery megállapítja: az Újszövetségben a saját Fia és a Szentlélek nekünk ajándékozása által az egyetlen Isten végérvényesen kinyilatkoztatta, hogy ki ő: „”Isten Atya, Fiú és Szentlélek, egyetlen teremtő és megváltó Isten, aki áldott mindörökké”.

(Kairosz Kiadó, 2015.)

Bodnár Dániel/Magyar Kurír