„Gregorius Praesul” – Konferencia Nagy Szent Gergelyről

Harald Buchinger osztrák egyetemi oktató Nagy Szent Gergely és a nyugati liturgiatörténet: kulcsfigura vagy identitás-elem? címmel összefoglalta mindazt, amit az egyházatya pápának a római liturgia fejlődéstörténetében kimutatható szerepéről tudni lehet. Az előadó fejtegetéseiből kiderült: Gergely sírverse egyáltalán nem említi liturgikus tevékenységét, a pápai krónika azonban igen. A római püspökök könyvének Gergelyről szóló bejegyzése egyebek mellett utal rá: az eucharisztikus kánoni imát kibővítette a „rendezd el a Te békédben napjainkat” formulával. Ez az információ azonban nem egészen pontos, mivel Gergely nem pusztán kibővítette a korábban valamivel rövidebb szöveget egy általa jónak vélt betoldással, az általános formula bevezetése a Hanc igitur-ba e helyen sokkal inkább rendezést és korlátozást jelentett a partikuláris kérések burjánzó felsorolásában.

Harald Buchinger leszögezte: a korai dokumentumok inkább csak a marginális liturgikus intézkedésekről tanúskodnak a gergelyi életműben, liturgikus könyvek szerkesztéséről vagy megszövegezéséről sehol sincs szó. A bécsi egyetemi oktató azt is kétségbe vonta, megállja-e helyét Adorján pápa állítása, amely szerint a Nagy Károlynak küldött szakramentáriumot elődje, Gergely szerkesztette és rendszerezte. Az előadó kutatásaiból arra következtetett: a szakramentárium áthagyományozott formája csak a VII. században alakulhatott ki, minden korábbi szerkesztésre utaló nézet bizonyítatlan feltevés. A gregorián ének történeti besorolását pedig ugyanazok a tényezők nehezítik, mint a szakramentáriumét.

Az előadó hangsúlyozta: ha eltekintünk a dallami megformáltság vizsgálatától és csak a szövegi repertoár előtörténetét firtatjuk, arra az eredményre jutunk, hogy az áthagyományozott római ének szövegi szubsztanciájában a Gergely utáni évszázadban keletkezett, s még legalább egy évszázaddal később nyerte el gregorián hangzásvilágát, amelyet csak a IX. századtól kezdtek rögzíteni. Ha Gergely maga tette is az első lépést a kántori szolgálat professzianizálására, csak közvetve állhat e bonyolult folyamat kezdőpontjánál. A gregorián szó is csak e folyamat végén lett a legátfogóbb egyházi énekhagyomány védjegye.

Buchinger végkövetkeztetése: a liturgiaalkotó pápának és isteni ihletettségének mítosza tudatos módon született meg és terjedt el Európa-szerte a Karoling-korban, hogy a római liturgiát eredeti forrásvidékéről messze eső területeken is meghonosítsa. A legenda irodalmi termékei és ikonográfiai illusztrációi kézről kézre jártak. E sűrített propagandisztikus eszközök, valamint folyamatok sikere nem is maradt el. Gergely liturgiatörténeti identitás-elemmé stilizálása a késői nemzedékek révén és távoli területeken is hatékonyan járult hozzá a római liturgia elterjesztéséhez. Így lett végül is Gergely a nyugati liturgiatörténet kulcsfigurájává – mondta végül Harald Buchinger bécsi egyetemi oktató.

Verbényi István kanonok, a MALEZI igazgatója Nagy Szent Gergely a lelkipásztor címmel tartott előadást. Az előadó hangsúlyozta: azért nevezi Gergelyt lelkipásztornak, mert ő maga is így nyilatkozik magáról, és megírt egy művet, a Liber regulae pastoalist – Lelkipásztori regula –, amelyben az elvárásokat és a feladatokat fogalmazza meg. A könyv 591-ben jelent meg. Verbényi atya megállapította: a mű megírásának oka az volt, hogy Gergely az elöljárók elé egy eszményt akart állítani. Nemsokkal a Regula elkészülte előtt levelet írt a négy keleti pátriárkának, kifejtve a hitvallás fontosságát az újonnan választott püspök életében.

Külön hangsúlyozta a pásztor jelleg fontosságát. Beszélt azonban az erkölcsi tökéletességről, elítélte a negatívumokat. Gergely pápa a Regulában megfogalmazta többek között, hogy milyen legyen a lelkipásztori hivatást választó személy: „Az, és csakis az állíttassék másoknak minden tekintetben életpéldául, aki a test összes szenvedélyeinek meghalva, már a lélek életét éli, aki a világ szerencséjével nem törődik, a megpróbáltatásoktól nem fél, csak a belül valók után kívánkozik. Akinek szándékával jól összehangolódva, sem a test az ő gyengeségével, sem a lélek makacsságával nem mond ellen. Ki a másét nem kívánja, de a magáét kiosztja. Aki igaz jámborság által könnyen hajlik a megbocsátásra, de a megbocsátásban az illő mértéket át nem hágván, nem tér le az igazság útjáról. Aki semmi meg nem engedettet nem művel, hanem még a másoktól elkövetetteket is mint a magáét megsiratja.”

Verbényi atya hangsúlyozta, hogy a Regulát a középkorban az új püspököknek átadták, mint fontos szabálykönyvet, amely a szolgálatukban nagy segítségükre lehet. A mű ma is él, számos nyelvre – így magyarra is, Félegyházy József révén – lefordították.

Ladocsi Gáspár püspök „Defensor Urbis” – A város védelmezője címmel tartott előadást, bemutatva, hogy Nagy Szent Gergely miként védelmezte a várost pápaként. A püspök rámutatott: Gergely pápasága idején Róma történetének egyik legválságosabb időszakát élte, idegen hatalmak – longobárdok, gótok – szorongatták, s emiatt, valamint a császári hivatalnokok túlkapásai és az egyházi vagyonkezelők lelkiismeretlenségei miatt a római egyház birtokai alig-alig jövedelmeztek, s így a szegényebbeket éhínség fenyegette. Ezért Gergely pápa jó gyakorlati érzékkel és emberismerettel új vagyonkezelőket választott, akik a birtokokat hamarosan felvirágoztatták. Utasította gondnokait, hogy a császári hivatalnokokkal való jó kapcsolat érdekében ne fukarkodjanak, ha ajándékot kell adniuk. Nagyon szigorúan felügyelt arra, hogy az egyházi szolgálatban lévő bérlők és parasztok igazságos és emberséges bánásmódban részesüljenek. Kamatmentes kölcsönnel segítette őket az elinduláskor.

Mindezek mellett rendet teremtett az egyházi intézményekben és plébániákon. Ladocsi Gáspár hangsúlyozta: Gergely a pápaságot az egyház szolgálatának tekintette. A hízelgőn mondogatott egyetemes pápa címet elutasította, mint ahogy nem értett egyet a konstantinápolyi pátriárka ökumenikus pátriárka címével sem. Püspöktársaira való tekintettel így nevezte magát: „Isten szolgáinak szolgája.” Gergely nem csupán teológus, nem csak a szent liturgiát művelő személy volt, hanem olyan egyéniség, aki a jogrendet is meg tudta erősíteni. Nem véletlenül áll sírján az Isten konzulja felirat – kortársai ezzel államférfiúi nagyságát ismerték el.

A konferencia vesperással ért véget.

Magyar Kurír