
A Vatikáni Rádió arról kérdezte Zenon Grocholewski bíborost, a dikasztérium prefektusát, hogy milyen igény tette szükségessé az említett intézményekre vonatkozó új rendszabályokat.
Grocholewski utalt rá, hogy a II. Vatikáni Zsinat után megsokszorozódott a hívek körében a teológia és más szent tudományok iránti érdeklődés. A zsinat utáni időszakban továbbá egyre fontosabbá vált az egyház számára, hogy megfelelő módon képezze a világi híveket. Ezért jöttek létre a vallástudományok felsőfokú intézményei, amelyek jogi helyzetét két dokumentum vázolta fel. Ezeket 1986-ban, illetve 1987-ben tette közzé a Katolikus Nevelés Kongregációja. Az azóta eltelt időszakban sok változás történt.
A Szentszék is csatlakozott az úgynevezett Bologna-folyamathoz, amely bizonyos értelemben egységesíteni kívánja a tanulmányokat. Ennek a folyamatnak az elindulásával számos országban felülvizsgálták azokat a törvényeket, amelyek a különböző szintű intézményekben folytatott oktatáshoz szükséges végzettségre vonatkoznak. Ez a hitoktatókra is következményekkel járt. Mostantól kezdve csak azok lehetnek hitoktatók, akik legalább ötéves tanulmányaik befejeztével szerzik meg képesítésüket, szemben az eddigi négy év tanulmányi idővel. Mindez szükségessé tette, hogy a kongregáció új rendszabályokat dolgozzon ki, hangsúlyozva a tanulmányok egyházi jellegét, a Magisztériumhoz való hűséget. Az új normák éppen ezt célozzák. Grocholewski elmondta: a tanulmányi idő a fentieknek megfelelően 3+2 éves időszakot ölel fel. Megállapították továbbá a diákok számát is: minden intézményben legalább 75 legyen a hallgatók száma. Az állományban lévő tanárok száma szintén nagyon fontos: legalább 5 ilyen tanárra van szükség, akik nem lehetnek más intézmény állandó munkatársai. Ez is a főiskolák színvonalának emelését szolgálja.
A vallási tudományok iskolái felsőfokú intézmények, s csakúgy, mint a múltban, a teológiai egyházi fakultásokhoz kapcsolódnak, amelyek biztosítják az oktatás felsőfokú színvonalát. A jövőben azonban nem használják az előzetes normatívában alkalmazott „szponzor” kifejezést, amely az intézmények és a teológiai fakultás közötti kapcsolatra utalt. Ez úgy hangzott, mintha gazdasági támogatásról lett volna szó. Grocholewski bíboros hozzátette: ha ezek a felsőfokú intézmények sikeresek, az nem számuktól, hanem színvonaluktól függ. Arra is szükség van, hogy fel tudják mérni napjaink valós igényeit a világi hívek képzésében, akik hatékony apostolkodást fejthetnek ki.
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír