A Guadalupei Szűz Mária ünnepe

1531 decemberében a Mexikóvárostól északnyugatra fekvő Tepeyac-dombon a Szűzanya megjelent egy egyszerű indiánnak. Cuauhtlatoatzin (Beszélő Sas) – aki a keresztségben a Juan Diego nevet kapta – egy ragyogó nőalakotot látott, aki Isten Anyjaként mutatkozott be, és csodálatos módon egy képet hagyott maga után a férfi köpenyén, tilmáján. Az épen maradt ruhadarabot és a Mária-kegyképet zarándokok milliói látogatják évente a guadalupei bazilikában. Juan Diegót II. János Pál avatta szentté 2002-ben.

A Guadalupei Boldogságos Szűz Mária nagyon fontos a mexikói indiánok számára, hiszen a Szűzanya Mexikóváros közelében, a Tepeyac-dombon, az azték mitológia földanyaistennője, Tonantzin lerombolt templomának helyén jelent meg az indiánnak. Az aranyködbe burkolózó nőalak arra szólította föl az indiánt, hogy menjen a püspökhöz, s kérje: emeljenek templomot e helyen. Itt épült fel a Miasszonyunk-székesegyház, ahol máig őrzik Diego tilmáját, melyben a püspök elé vitte Mária csodálatos jelét. Ennek emlékére minden évben december 12-én tartják a Guadalupei Miasszonyunk ünnepét.

A Guadalupei Szűzanyát 1737-ben Mexikó, 1910-ben Amerika, 1935-ben a Fülöp-szigetek védőszentjévé nyilvánították.

Juan Diego agávészálakból font köntösén, tilmáján Mária képe látható – lehajtott fejjel, imára kulcsolt kézzel, dicsfénnyel övezve. Arcvonásai, bőrszíne nem azonosítható sem europoidként, sem indiánként. A Szűzanyát a mexikóiak Virgen Morenának nevezik. Ő a Napba öltözött asszony, akit napsugarak vesznek körül; lába alatt a Hold. A kegykép alján egy angyal látható, akinek szárnyait piros, fehér és zöld tollak díszítik. Mária vállát azúr köpeny borítja; rózsaszín ruháján aranycsillagok ragyognak. Sötétviola öve azték szokás szerint jelzi, hogy áldott állapotban van. A nyakában látható kereszt a kereszténység inkulturációját jelképezi az azték társadalomban.

E kegykép látható sok mexikói ház utcai oldalán és belső falán, templomi és házioltárokon, használati tárgyakon. Az eredeti kép, a Lupita zarándokok tömegeit vonzza: az ikont őrző bazilikát a világ leglátogatottabb zarándokhelyeként tartják számon. 2004-es mexikóvárosi adatok szerint csak december 9. és december 12. között tízmillió zarándokot fogadott. Egész évben közel húszmillióan látogatnak a kegykép bazilikájába.

Sem a tilma megmaradására, sem megőrződésének csodás körülményeire nincs természettudományos magyarázat. Hasonló szövetek a helyi sós-nedves levegőn tíz éven belül tönkremennek – hangzott el a 2009-ben Arizonában tartott nemzetközi konferencián, melynek résztvevői a csodás eredetű guadalupei Szűzanya-képpel foglalkoztak. Ismertették: az indiánköpeny két ízben is csodás módon menekült meg a pusztulástól: 1785-ben 50 százalékos salétromsavoldat ömlött rá, ám természettudományosan megmagyarázhatatlan módon nemcsak a szövetnek, de még a kép színes részeinek sem esett semmi baja; 1921-ben bomba robbant a tilma közelében, melynek következtében 150 méterrel odébb megrepedt a márványpadló, azonban az ereklyének és normál üvegből készült tartójának nem történt semmi baja.

Az Újvilág első, ferences misszionáriusai emberfeletti küzdelmet vívtak, hogy megértessék magukat a bennszülöttekkel, és megvédjék őket a spanyol kizsákmányolástól. Úgy tűnt, nem tudnak megbirkózni a nehézségekkel. „Ha Isten nem küld sürgősen segítséget, ez az ország örökre elvész" – mondta Juan de Zumárraga püspök a misszionáriusoknak.

Az 1531-es csodálatos esemény után a megtérések száma döbbenetesen megnövekedett; az indiánok távoli vidékekről is eljöttek, hogy a szentségekben részesüljenek. 1539-ig közel 9 millió indiánt kereszteltek meg a ferencesek – ismertette Eduardo Chávez Sánchez egyháztörténész, Juan Diego szenttéavatási ügyének posztulátora. „Isten olykor Édesanyja által lép közénk, hogy minden embert Fiához kapcsoljon. Mária az első tanítvány és misszionárius, aki által az üdvösség üzenete eljut hozzánk”.

Magyar Kurír

(gj)

Kép: flickriver