Gudrun Kugler: Senki sem magányos sziget

A szerző férjezett, három gyermek édesanyja. Mindig a baráti szolgálat egy módjának tekintette, ha segíthet a társkeresőknek. Egy szép napon hivatásává lett a hobbija: 2005 óta a kathTreff.org nevű katolikus online társkeresőt vezeti. A virtuális téren kívül valódi találkozási alkalmakat, programokat, tanfolyamokat szerveznek a házasságra vágyódóknak.

Gudrun Kugler vallja: a barátság, a szeretet és a meghittség összetartozó fogalmak. Az életre szóló meghitt kapcsolathoz alapvetően fontos az azonos vagy hasonló értékfelfogás. Így az, hogy a párok számára egyformán lényeges legyen a hűség, a család, legyenek közös elképzeléseik az életükről. „Akkor jó, ha azok a dolgok, amiért ’a királyságunkat adnánk’, azonosak.” Az esküvő után ugyanis közös a „királyság”. Fontos, hogy a házastársak egy húron pendüljenek, értékítéletük azonos legyen, „közös vízióik legyenek, különben a házasság akadályfutássá válhat. A közös vízióból viszont néha közös misszió fejlődhet.” Az sem árt, ha közös az érdeklődési körük. Ha valaki rajong a sportért vagy a színházért, az irodalomért, akkor nehéz dolga lesz egy olyan társsal, akinek ezek semmit nem jelentenek.

Figyelembe kell venni azt is, hogy mindenki lelkében ott van a múltja, annak élményei és sérülései. Néhányan egész nagy zsákot cipelnek, s tévúton jár az, aki ezt elbagatellizálja, vagy úgy tesz, mintha nem venné észre. „A házasság melletti döntéssel ugyanis azt is vállalja, hogy ezt a zsákot ezután ketten cipelik tovább.”

Kiemelten foglalkozik a szerző a keresztények párkapcsolatával, hangsúlyozva: nem elég, ha az ismerkedés keresztény környezetben jön létre. „Egy kicsit a lelke mélyére kell néznünk: Miért is lelkesedik valójában? Valóban hisz? Mennyire komoly a hite? Mikor kezd el fényleni a szeme, milyen téma bírja szóra? A lelki dolgok érdeklik, vagy untatják?... Érezhető-e, hogy Isten elérte a szívét?” Egy kapcsolat bensőségességéhez ugyanis fontos, hogy mindketten a hitet és az értékeket válasszák, és nem csak szavakkal.

Ám a keresztények kereshetnek maguknak párt nem keresztény környezetben is. Ekkor óvakodni kell a hamis kikötésektől. „Nem mindenki rossz vagy hűtlen, aki nem keresztény.” Magától értetődő, hogy a nem keresztények között is sok nagyvonalú és jóakaratú ember van. „A nem keresztények között különleges feladatod van: ne légy kő, amibe a másik beleütközik, ha a kereszténység felé fordul… nem elképzelhetetlen, hogy valaki éppen arra vár, amit te mondasz neki.”

A könyv szerzője szerint többnyire akkor válunk képessé arra, hogy megismerkedjünk valakivel, „ha nem görcsösen reménykedünk benne, hanem önmagunkkal, Istennel, az életünkkel és helyzetünkkel elégedettek vagyunk.” Ehhez az is kell, hogy ne gondoljunk mindig magunkra, ne törődjünk túl sokat magunkkal. Legjobban Don Bosco fogalmazta ezt meg: „Legyünk vidámak, tegyünk jót, és hagyjuk, hogy csiripeljenek a verebek.”

Gudrun Kugler az attraktivitás fogalmát is vizsgálja. Attraktív vonás, ha egy férfi hajlandó meghajolni Isten előtt. Ettől kétszeresen is erős. „Egyrészt erős, mert kezében tartja az életét. Másrészt erős, mert erejéhez nem ragaszkodik mindenáron, hanem önként alárendeli magát Istennek és az Egyháznak.”

A könyv szerzője figyelmeztet: a társkeresők hajlamosak arra, hogy azt képzeljék: a kapcsolat „végállomás – boldogság.” A másik ember azonban „sohasem boldogságpostás.” Aki nem találta meg a boldogságot a házasság előtt, az nem leli meg a házasságában sem. Gudrun Kugler szerint az ember természeténél fogva magányos. „A társ csodálatos ajándék, és utunkon nagy támasz. De nem ő a végcél és az otthon – és végső soron nem szabadít meg minket a magányosságtól sem.” Alapjában ugyanis mindenki – akár házasságban él, akár nem – egyedül van. Ebbe a legmélyebb magányba pedig csak Isten képes behatolni. Ezért a házasság „Szentség – nem boldogság!” A keresztény házasság nem társas viszony, hanem szövetség. „Összetart, bármi történik is.” A keresztény, illetve vallástalan házasság közti egyik különbség a híres „harmadik a szövetségben.” A keresztény házasságban ez a harmadik: Isten. Ennek sok előnye van. Az Úr osztozik a házaspárral, mert állandóan figyel rájuk. „A házastársi hűség és összetartás ki kell, hogy állja a próbát a harmadik előtt, aki nem áll meg a felszínen, hanem egyenesen a szívekbe lát.”A nehéz helyzetekben pedig leggyakrabban az Isten előtti felelősség „a leghatékonyabb mentőhorgony.”

Ám a kötet szerzője arra is felhívja a figyelmet, hogy az életben csupán egyetlen dolog fontos, a szentté válás. Ennek lényege, hogy amit Isten az adott pillanatban akar tőlünk, „azt tökéletesen csináljuk meg, bármi legyen is.” A tökéletesen pedig azt jelenti, hogy a dolgot úgy csináljuk meg, ahogy Jézus csinálná: „nagy szeretettel.” A szentté váláshoz pedig nincs szükség házastársra. Élhet valaki teljes életet egyedül is, másokat szolgálva, ahogy erre számtalan példa van. A lényeg, hogy Istentől kapott rendeltetésünknek „emberként tegyünk eleget. Házasságban vagy anélkül” (Szent István Társulat, 2014).

Bodnár Dániel/Magyar Kurír