Gyermekbántalmazás témájában tartottak sajtótájékoztatót Pannonhalmán

2016. március 29. kedd 20:36

Március 29-én szűk körű sajtótájékoztatót tartottak a Pannonhalmi Főapátságban, melyen a gyermekbántalmazási ügyekről adtak tájékoztatást, és felvázolták a gyermekvédelem terén kialakított új rendszert.


A háttérbeszélgetésen részt vett Várszegi Asztrik főapát, Hortobágyi Cirill perjel, Juhász-Laczik Albin gimnáziumi igazgatóhelyettes, Palotai Gabriella pszichiáter, Kormos Gyula kommunikációs vezető és Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértő.

Várszegi Asztrik köszöntő szavaiban hangsúlyozta, „a téma érzékenysége és összetett mivolta egyszerre kíván nagyon pontos és ugyanakkor nagyon körültekintő nyilvánosságot.” Pontos tájékoztatás kell, hiszen a szexuális visszaélések ellen a transzparencia az egyik leghatékonyabb védelem – emelte ki a főapát –, ugyanakkor a személyiségi jogokat, különösen az áldozatok személyiségi jogait, messzemenően tiszteletben kell tartani.

Hortobágyi Cirill reményét fejezte ki, hogy a mai alkalom pontot tesz egy fájdalmas és tanulságos történet végére; „abban is nagyon bízom, hogy tanulságul szolgál, érzékenyíti erre a problémára a mi szervezetünket és másokat is, mindazokat, akik figyelőn gondolkodnak erről a kérdésről. Átérzik egy ilyen történet sokrétűségét, amihez hozzátartozik a bűn, a beismerés, a büntetés vállalása, a korrekció végigvitele a szervezetben, de a megbocsájtás és az irgalom is.”

Palotai Gabriella pszichiáter elmondta, a traumára való emlékezés és az igazság kimondása egyrészt alapfeltétele az áldozatok gyógyulásának, másrészt alapfeltétele annak is, hogy a társadalom, illetve a konkrét közösségek működése is gyógyuljon, annak érdekében, hogy többé már nem adva helyet újabb trauma elszenvedésének, kellő biztonságot tudjanak nyújtani. Az áldozatok gyógyulása csak akkor kezdődhet meg, amikor az igazság végül elismerést nyer – hangsúlyozta a szakember.

A gyermekbántalmazás témában a szokásos társadalmi reakció még napjainkban is gyakran az elhallgattatás/elhallgatás és a tagadás. A másik véglet a bulvárszerű megközelítés, amely nem a probléma lényegét és komplexitását ragadja meg, hanem fennáll a veszély, hogy egyszerűsítve, tárgyiasítva kezel elkövetőt és áldozatot egyaránt, s így mélyíti a traumát – figyelmeztetett Palotai Gabriella, aki kiemelte, a pannonhalmi esetekben nem pedofíliáról van szó, amely fogalom a pubertáskor előtti gyermekek zaklatását fedi.

Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértő elmondta, az Európa Tanács 2009-es kutatása alapján minden ötödik gyermek szexuális bántalmazás áldozatává válik. Általános tendencia, hogy a gyermekbántalmazási ügyek évek múltán derülnek ki. Pannonhalma nagyon jól kezelte az ügyet – hangsúlyozta –, mert nem az eltussolást választotta. Amit a Gimnázium tett, az magyar viszonylatban példaértékű. Kutatások szerint száz ügyből tíz esetben lesz rendőrségi ügy, és egyben születik ítélet. Pannonhalmán lett két ügy, ami azt jelentette, hogy ami eddig rejtve volt, az felszínre került, azaz csökkent a látencia, a rejtve maradás.

Juhász-Laczik Albin, a gimnázium igazgatóhelyettese elmondta, egy gyermekvédelmi program akkor működőképes, ha abban az adott közösség minden tagja részt vesz, azaz minden gyermek és felnőtt ismeri és magáénak is vallja; továbbá ki kell terjednie az egész intézményre azáltal, hogy annak felépítése és működése transzparens és ellenőrizhető. A Pannonhalmi Bencés Gimnázium szeptemberben részt vett az UNICEF Magyar Bizottság vezetésével az Ébresztőóra programban; ez az interaktív program a gyermekjogok felől közelítve erősíti meg a diákokat a környezetükből származó kihívásokkal, veszélyekkel szemben; bátorítja őket a nehéz dolgok kimondására is.

A gyermekvédelmi munka második iránya a nevelőtestület. A gyermekvédelmi program tavalyi elindítását a tanári karban egy többéves szervezetfejlesztési folyamat előzte meg. A kölcsönös támogatás, korrekció és a nagyobb figyelem érdekében két-három fős nevelőtanári team áll az osztályok élén, valamint az osztályban tanító kollégák negyedévi esetmegbeszéléseket (osztálykonferenciákat) tartanak; a nevelőtestület kommunikációs tréningsorozaton vett részt, ahol többek között a szervezeten belüli visszajelzési kultúrát fejlesztették.

A nevelőtestületben öt tanár rendelkezik mentálhigiénés szakirányú végzettséggel, további két kolléga idén szerez ilyen végzettséget; a gyermekpszichiáteri szolgálat mellé jövő évtől induló állandó iskolapszichológusi státuszt szervezett az iskola.

A nevelőtestület rendszeresen részt vesz olyan pedagógiai, szakorvosi és szexuálpszichológiai előadásokon, amelyek révén jobban megértik a rájuk bízott korosztály életét, illetve felismerik, hogy mikor kell szakemberhez fordulni. A legkisebb osztályokban mentor-program működik, azaz minden diák kap egy felnőtt kísérőt, akivel heti rendszerességgel beszélgethet. Az újonnan felvett nevelőtanároknak már több mint tíz éve pszichiátriai szűrésen is át kell esniük.

A tavaly elkezdett gyermekvédelmi program egyik új eleme a háromfős védelmi csoport, amely az iskolai hierarchián kívüli olyan bizalmi fórum, ahová diák és tanár, gyermek és felnőtt egyaránt fordulhat, ha valamely iskolai, a működéshez kötődő problémában segítségre szorul. A védelmi csoport elsődleges feladata, hogy senki ne maradjon egyedül egy problémával; másodlagos feladata, hogy a helyzet átbeszélése, mediáció, vagy külső segítség bevonása útján a megoldás irányába lépjen.

Emellett a nevelőtestület tavaly elkezdte az UNICEF szakmai támogatásával saját gyermekvédelmi program kidolgozását.

Várszegi Asztrik beszélt arról is, a szerzetesközösségre sokként hatott a történet; megdöbbenést, megrendülést keltett bennük. „A megdöbbenést az okozta, hogy mindez megtörténhetett, és nem volt rálátásunk, nem állt össze a kép időben. Mindezen jelek csak most váltak értelmezhetővé, csak utólag lett egyértelművé több kisebb, utaló jel. Ez a késlekedés némelyekben bűntudatot váltott ki. Többször vetődött fel a kérdés: mi a közösség felelőssége, mit lehetett volna tenni, miért nem vettük észre, hogy társunk viselkedése több mint szigorú tanári viselkedés?”

A főapát hangsúlyozta, hitünk szerint a krízishelyzetekben nagyon közel van hozzánk Isten. Ezzel a lelkülettel vágott bele Pannonhalma az ügy feltárásába, így vállalják a tényeket. „Ferenc pápa szándékával egységben megkövetünk mindenkit, és bocsánatot kérünk mindenkitől, akit érint ez a bántalmazás, ez a visszaélés, ez a bűn. Csak így lehet tovább lépni.”

* * *

Az alábbiakban közzétesszük a Pannonhalmi Főapátság által kiadott két ügyismertetést.

ELSŐ ÜGYISMERTETÉS

Az ügyismertetés során két szintről szeretnénk beszámolni. Az egyik a jogi szint, az egyházi és a világi eljárás szintje. A másik a feldolgozási folyamat szintje, amely nem áll meg az eseményeknél, az érintetteknél, hanem a múlt tapasztalatain okulva, előre tekint: mi következik mindebből az iskola mai működése számára.

A történet 2014. október végére nyúlik vissza, amikor 5 egykori diák bejelentéssel kereste fel Főapát urat egy szerzetes-tanárral kapcsolatos panaszuk miatt.

2014. november 4-én Főapát úr, a már évek óta működő Bizottságot megbízta az ún. „előzetes vizsgálat” lefolytatásával. Policy (bántalmazás esetére kidolgozott irányelvek és eljárásmód) került ki a Főapátság honlapjára.

Asztrik főapát úr a tanárt szembesítette az 1997–2005 között a diákok egy körének sérelmére elkövetett tettekkel. A szerzetes részéről részleges beismerés történt. Főapát úr azonnal felmentette őt mindennemű munkaköre alól. Az érintett szerzetes vállalta, hogy részt vesz egy krízisterápián.

A Bizottság működése következtében 2014. november-december hó során négy írásos nyilatkozat érkezett négy egykori diáktól, melyekről a büntetőjogász szakértő megállapította a jogi tényállást: kiskorú veszélyeztetésével van dolgunk.

2014. december végén az érintett szerzetes írásban is nyilatkozott a négy sértett vallomásáról, melyben csak részben ismeri el felelősségét. A sértetteknek bocsánatkérő levelet juttatott el Főapát úr révén, majd Brüsszelbe, egy domonkos kolostorba távozott.

2015. január 8-án a Bizottság lezárta az előzetes eljárást, írásos jelentését átadta Főapát úrnak, aki az egyházi előírásoknak megfelelően Rómába, a Hittani Kongregációhoz továbbította azt.

2015. január–február: Főapát úr tájékoztatta a rendtársakat, a Főapátság vezető beosztású munkatársait. Palotai Gabriella pszichiáter előadást tartott a szerzetesközösségnek, az iskola nevelőtestületének és a külön a diákotthon nevelőtanárainak a gyermekbántalmazásról.

2015 februárjában az ötévente esedékes két külföldi apát által végezett szerzetesi vizitáció történt a bencés közösségben. A vizitátorok komolyan foglalkoztak a kérdéssel, a vizitáció jegyzőkönyvében eljárási irányelveket fogalmaztak meg, amelyeket a szerzetesközösség elé tártak.

2015. április közepén, a Bizottság több részletben, összesen négy alkalommal tájékoztatta az érintett szerzetes egykori diákjait, a három osztályból mintegy 60 embert elérve.

2015. május 25-én az MTI-nek adtunk le közleményt a történtekről, továbbá az azt követő napon a Nők Lapjában is jelent meg Főapát úrral és Palotai Gabriella pszichiáterrel egy riport a téma kapcsán. Előző nap körlevéllel értesítettük a rendtagokat, a munkatársakat, az érintett szerzetes volt diákjait, továbbá diákszövetségünket is arról, hogy milyen esemény került napvilágra.
Az áldozatok nem járultak hozzá, hogy a főapátság az általuk feltárt ügyben, nevük említésével büntetőeljárást kezdeményezzen. Kizárólag egyházi eljárás lefolytatásához engedték felhasználni az általuk leírtakat.

2015. május 26-án, miután a Győri Rendőrkapitányság megkereste a Főapátságot, egyeztetést folytattunk. Ugyanígy együttműködtünk az ügyet később átvevő Vas Megyei Rendőr-főkapitánysággal is.

A Főapátság kérésére a négy sértett – neve titkosítását kérve – hozzájárult, hogy beadványukat átadjuk a Rendőrségnek.

Így vált lehetővé, hogy a négy sértett nyilatkozata alapján a Vas Megyei Rendőr-főkapitányság megvizsgálta az eseteket. Elévülés miatt a névtelen feljelentő kérelmét elutasította, és 2015. június 16-án az ügyet lezárta.

Időközben, 2015. április 15-én megérkezett a Hittani Kongregáció döntése Rómából. Az esetet megvizsgálva a Vatikán azt határozta, hogy Magyarországon egyházi bíróság tárgyalja az ügyet, és hozza meg első fokon ítéletét, melyet fel kell terjeszteni Rómába megerősítésre.

A Vatikán döntéséről értesülve a szerzetestanár úgy döntött, hogy nem áll az egyházi bíróság elé, hanem bejelentette, elhagyja a szerzetesrendet, és kéri a pápától laicizálását, azaz visszahelyezését klerikusi állapotból a laikusi állapotba. Ezzel a döntésével az egyházi büntető eljárás továbbvitelét tette lehetetlenné. Így nem is lehetett lefolyatni egyházi büntető eljárást.

2015 szeptembere: megtörtént a szerzetestanár laicizálása, azaz Ferenc pápa egyházi életállapotból világi állapotba helyezte vissza az egykori bencés tanárt.

A Bizottság segítő és tényfeltáró munkát végzett egyszerre. Célul tűzte ki a lehetséges érintettek felkutatását, a tények minél pontosabb, részletes feltárását, valamint a bántalmazottak, a rendtársak, a média, a civil munkatársak, tanárok, prefektusok, támogatók, tájékoztatását és pszichés támogatását, érzékenyítését.

A Bizottság tucatnyi esetben tapasztalt különböző szintű bántalmazást. Minden esetben feltárható volt a pszichológiai bántalmazás és a tartós pszichés nyomásgyakorlás is.

Az érzelmi zsarolás mellett többen számoltak be szexuális abúzusról, ami szinte minden esetben a nemi szerv érintését (de nem izgatását) jelentette. Ugyan pszichológiai értelemben az ilyen cselekedetnek nyilvánvaló a szexuális jellege, az áldozatok mégis erős kontrollgyakorlásként élték meg és nem éreztek erotikus motivációt a cselekedet mögött. Az empátia hiányáról vagy éppen hogy a vigasztalás, a feszültségoldás rendkívül szokatlan módjairól számoltak be, amelyek során a tanár durván megsértette, átlépte az intimitás határait.

Voltak, akik megélték traumájukat, tudatosult bennük az áldozatszerepük. A különböző szintű indulatok egy része a volt prefektusnak, másik részük a Főapátnak és az iskola vezetésének szólt. A sértettek a vizsgálat kezdetén attól tartottak, hogy nem kapnak kellő időben támogatást és féltek attól, hogy a Főapátság csak látszatintézkedéseket tesz. Éppen ezért kezdetben gyanakodva figyelték a Bizottság munkáját.

Több egykori diáknál azonban kifejezett ambivalencia volt tapasztalható. Egyrészt el akarták tiltani volt tanárukat a pályától, ugyanakkor védelembe is vették, személyiségének értékeit, erejét, munkájának pozitív voltát hangsúlyozták. A traumatizáció és a féltés egyszerre volt jelen bennük. Volt, akiben bűntudat, aggódás keletkezett a tanár sorsának alakulása miatt. Szerették volna a folyamatot kézben tartani és nem számoltak azzal, hogy a vizsgálatnak akár az egyházi, szerzetesi státus elvesztése, egzisztenciális válság is lehet a következménye.

Néhány esetben megjelent az elfojtás, a hárítás is. Érzékelhető volt, hogy a pszichés traumát, bár átélték a volt diákok, de nem tudtak rá bántalmazásként tekinteni. Még mindig vannak olyanok, akik szenvednek a bántalmazás tüneteitől, de a szégyen és a félelem, hogy kitudódik a dolog, megakadályozza a szembenézést a traumával. Úgy gondolják, saját maguknak kell megküzdeniük a történtekkel és nem fogadnak el segítséget.

A volt diákok egy kisebb csoportja a találkozások során értesült a bántalmazásról. Őket vagy meglepetésként érte a hír vagy a bántalmazottak által felnagyított eseményként határozták meg a történteket.

Fontos azt is tisztázni, hogy ilyen (a szexualitás és az érzelmi zsarolás határán álló) cselekmények megítélése a jelenlegi igazságszolgáltatási rendszerben nem egyértelmű. Általában a nemi szerv érintését (ha nem történik behatolás, vagy explicit szexuális cselekmény) nem nagyon tekintik a rendőrségeken szexuális visszaélésnek vagy kényszerítésnek. Ha ez az ügy nem évült volna el, akkor sem biztos, hogy a bíróság tudott volna mit kezdeni azzal, ami történt. Ez a tény azt jelzi, hogy össztársadalmi és igazságszolgáltatási szinten is sok feladatunk van még ezen a területen.

MÁSODIK ÜGYISMERTETÉS

Miután az első ügy, amelyről az imént beszámoltunk, nyilvánosságra került, 2015 nyarán megkereste Hortobágyi T. Cirill perjelt egy volt pannonhalmi diák, aki panasszal élt az egyik, ma már hetven éven túli szerzetestanár viselkedésével kapcsolatban. Az esetek különórai foglalkozások során történtek, 1996-ban. Cirill atya tájékoztatta a sértettet az egyházi eljárás szabályairól. Ezt követően a sértett írásos panaszbejelentést tett 2015 augusztusában.

A panaszbeadványban megnevezett szerzetes, vállalva felelősségét – Asztrik főapát úr kérésére – 2015 szeptemberében önfeljelentést nyújtott be a Győri Járási Ügyészségen, mellékelve az egykori diák panaszlevelét, az abban leírtakat valósnak és megtörténtnek ismerve el. Az Ügyészség 2015. október 1-én elutasító határozatot adott ki megállapítva, hogy a szerzetestanár „tizennegyedik életévét betöltött, de tizennyolcadik életévét be nem töltött személlyel, hatalmi, befolyásolási viszonyával visszaélve elkövetett szexuális visszaélés bűntettét valósította meg.” Továbbá az Ügyészség azt is megállapította, hogy az ügy elévült, így a nyomozás elrendelésének, vagy büntetőeljárás lefolytatásának nincs helye.

Bár a jogszabályok az elévülés miatt polgári eljárást nem tettek lehetővé, az egyházi eljárás folytatódott, mivel az egyházi törvények szigorúbbak a világiaknál, ugyanis a 2010-ben módosított, Normae de gravioribus delictis kezdetű vatikáni utasítás értelmében nem létezik elévülés. Így a vizsgálattal megbízott egyházi bizottság folytatta feltáró munkáját, melynek következtében 2015 novemberében még egy, írásbeli bejelentés érkezett ugyanerre a szerzetesre vonatkozóan.

A Bizottság 2015. november 12-én az előzetes vizsgálatot lezárta, az összeállított anyagot Várszegi Asztrik főapát elküldte Rómába, a Vatikánba. Nemrég, március elején kaptuk meg a Hittani Kongregáció válaszát. Főapát úr levélben tolmácsolta az atyának Róma döntését és utasításait a további életmódjára és a státusára vonatkozóan a bencés közösségben.

A döntés értelmében az említett atya a nyilvánosságtól visszavonult, külső kapcsolatoktól elzárt, kontroll alatt tartott, vezeklő életet él a pannonhalmi Szent Adalbert Szociális Otthonhoz kapcsolódva, belső, kisegítő lelkészi feladatokat ellátva. Az érintett a döntést tudomásul vette és elfogadta. Elismeri tettét – ezért vállalta az önfeljelentést is. Kéri azok bocsánatát, akikkel szemben vétkezett, és akiknek fájdalmat okoz, ami történt.

A végkifejletről értesítettük a két bejelentő sértettet. Megnyugtatónak tartják, hogy az egyházi eljárás komolyan vette panaszukat, kimondta a szerzetes tanár magatartásának helytelenségét és vezeklő büntetést szabott ki rá. Elfogadják a bocsánatkérést. A maguk részéről az ügyet lezártnak tekintik.

Pannonhalmi Főapátság

Fotó: Lambert Attila

Verestói Nárcisz/Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Nézőpont
hirdetés
Vezető híreink - olvasta már?
mariapocson-talalkoztak-cursillo-mozgalom-debrecen-nyiregyhazi-egyhazmegyei-tagjai
Máriapócson találkoztak a Cursillo mozgalom debrecen-nyíregyházi egyházmegyei tagjai

A Cursillo mozgalom debrecen-nyíregyházi egyházmegyei tagjai „ultreyán” vettek részt augusztus 28-án, vasárnap a máriapócsi kegytemplomban. Linzenbold József kisvárdai plébános, a mozgalom egyházmegyei lelkivezetője évente megrendezi a találkozót, amelyen idén több mint háromszáz fő vett részt.

18:03
gorogkatolikus-aldozopapot-szenteltek-debrecenben
Görögkatolikus áldozópapot szenteltek Debrecenben

Kocsis Fülöp érsek-metropolita augusztus 28-án áldozópappá szentelte Kocsis Dánielt a debreceni Attila téri főszékesegyházban (Istenszülő Oltalma-templom).

15:36