A gyóntatók ne ítélkezzenek, hanem kísérjék el az embert a megtérés útján

Alberto Compagnucci, a kármeliták elöljárója szerint „Ferenc pápa nagyon sok hívet vonzott a gyónás szentségéhez. Sok ember kezdett újra gyónni annak az érzékenységnek és irgalmasságnak köszönhetően, amellyel a pápa szélesre tárta az Egyház kapuját. Senki nem érzi, hogy ki lenne zárva.”

Az 56 esztendős Marche tartománybeli plébános, Giovanni Rossi azt mondja: „Ki vagyok én, hogy megítéljek egy meleget, egy abortuszon átesett nőt, egy újraházasodott elváltat?” Hozzáteszi: „Ferenc pápa nem reformálta meg az Egyház tanítását, hanem a nyitottság, a meghallgatás lelkületét hozta el. A terhesség megszakításának legfőbb oka a magány, az egyedüllét: szükség van rá, hogy társul szegődjünk az emberek mellé.”

A kábítószeresek rehabilitációjával foglalkozó Oikos alapítója, Giuliano Fiorentino, aki maga is pap, úgy vélekedik: „Az emberek végre nem azt érzik, hogy megítélik, hanem hogy megértik őket. Szívesebben beszélnek olyan témákról, amelyek korábban félelemmel töltötték el őket. Ha az ember nyíltan megmutatja saját törékenységét, szégyelli magát, és ha ezt a kényes szentséget nem itatja át a tisztelet, a befogadás, az atyai szeretet, akkor a gyóntató könnyen esik abba hibába, hogy visszaél hatalmával, tekintélyével. Ferenc pápa a párbeszédet, a szembenézést állítja a gyónás középpontjába, és ettől leomlanak a bizalmatlanság falai.”

Gianni Gennari teológus elmagyarázza, hogy nem lehet relativizmussal vádolni a pápát, aki a doktrínát a szentgyónás lelkipásztori vetületében láttatja. A moralizálásból a keresztény morál felé mutat. „Aki moralizál, az rögtön szemrehányja a bűnösnek a bűnét – aki annak amúgy is tudatában van. Aki pedig a valódi morált képviseli, az meghallgatja a bűnöst, aki tudatában van bűnének, és aztán felajánlja neki, hogy szívesen elkíséri őt a megtérés útján. Akik ma távol vannak az Egyháztól, azok gyakran azért érzik távol magukat, mert eltávolították őket, vagy mert sosem közeledtek hozzájuk az isteni irgalmasság üzenetével.”

Ugo Sartorio olasz ferences megmagyarázza: „a gyóntatószék nem ítélőszék, és nekünk papoknak nem az a dolgunk, hogy lenyomjuk, megalázzuk, falhoz szorítsuk az embereket. Minden emberben ott van Isten szépsége, és ha ezt nem látjuk, akkor mi magunk vagyunk bűnösök.” Felhívja a figyelmet ugyanakkor a gyónás titkos voltára, ami nagyon fontos, hiszen – amint az Thomas Chobham a kézikönyvében már a XIII. században is leírta  – a gyóntató úgy ül ott, mint Isten, nem úgy, mint egy ember.

Ferenc pápa számára a bűnbocsánat ugyanakkor nem olyan dolog, amely magától jár a hívő embernek. Alapvető fontosságú dolog, a lényeg maga. Ahogyan egy májusi általános kihallgatáson mondta: „a pápának is vannak bűnei, sok bűne van. Az a szép, hogy amikor észrevesszük, hogy bűnösök vagyunk, rátalálunk Isten irgalmára, aki mindig megbocsát, befogad a szeretetébe.”

Magyar Kurír

(tzs)

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!