Ha a hit által élünk...

A jánosi kérügma azon mennyei dolgokról tanít, amelyeket szükséges meglátnunk és befogadnunk ahhoz, hogy életünk kiteljesedjen. Ez a krisztológia mutatja fel számunkra az egyetlen Fiút, aki ugyanúgy „fentről” kapott ajándék, mint a hitünk. E kettő pedig egybekapcsolódik, hiszen ha hiszünk a megfeszített és megdicsőült Krisztusban, akkor és csak akkor lesz teljes és örömteli az életünk.

Ezen alapvető tapasztalatot János egy konkrét találkozásban írja le, amikor Nikodémus egy éjjel felkeresi Jézust. A kereső, de még hitetlen tanító a példája annak, hogy lehetséges a hit fejlődése. Még éjnek idején jön, hiszen talán fél attól, hogy Jézussal lássák és kapcsolatba hozzák vele. Még a sötétség jellemzi a hitét, és nem tud kijönni a világosságra, ami maga is Isten ajándéka számunkra. De már keresi azt, ami „felülről” jön. Érdekes az itt olvasható többértelmű szó, az anothon, hiszen ezt egyszerre használták a felülről, a kezdetektől és az újra értelmében. János számára ez a felülről érkezett ajándék, amely már megvalósította a megváltást: ha hiszünk Jézusban, akkor nem kerülünk ítélet alá, s életünk örök és teljes!

A mai ünnepen érezzük, hogy nehéz a Szentháromságról beszélni. Akkor is, ha az áthatja a hitünket, hiszen kezdetektől fogva szerepel a keresztség kiszolgáltatásakor, az igehirdetésben, az áldásokban és az imádságokban. Mégis, a teológia történetéből tudjuk, milyen nehéz úgy megfogalmazni ezt, hogy sem a személyek egysége, sem pedig különbözősége ne szenvedjen csorbát.

A hétköznapi hitet mintha csak még komplikáltabbá és életszerűtlenebbé tenné a Szentháromság képe, főleg, ha egy barokkos kép szakállas bácsijával és galambjával egészítem ki gondolataimban. A teremtő Atyaisten valójában annak az Istennek a képét hordozza magában, aki annyira más, hogy „soha senki nem látta”. A Fiúban a közeli Istent szólíthatjuk meg. A Szentlélek által pedig válaszolni tudunk Isten meghívására a szeretetben.

Lelkivezetőként nagy ajándéknak tapasztalom, hogy a különböző élethelyzetekben lévő emberek mindannyian megtalálhatják Isten azon „arcát”, amelyet szabadabban és bensőségesebben tudnak megszólítani. A Szentháromság egységében pedig talán különösképpen is fontos arra figyelnünk, hogy e teológiai kép Istent közösségi vonatkozásában mutatja be. Gondoljunk arra, hogy Jézus beszél az Atyával való bensőséges kapcsolatáról! Ez lehet az ideális emberi kapcsolatok modellje: valódi alternatíva a mai szétszabdalt, széteső kultúránkban! Jó lenne, ha Nikodémussal együtt Jézushoz jönnénk, és közösségben keresnénk, hogy merre hív minket a Szentírás szava a hétköznapok tapasztalatában. Kérjük Szent Pállal, hogy „Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége” alakítsa át életünket!

Forrai Tamás SJ