Habib Malik: Nem létezik mérsékelt iszlamizmus

Malik arra figyelmeztet, hogy az iszlamisták újra felütötték a fejüket, és sajnos még Washingtonban is vannak, akik úgy gondolják, hogy léteznek „mérsékelt iszlamisták” és „radikális iszlamisták”, és az előbbiekkel akár még tárgyalni is lehet. „Ez nonszensz, hülyeség” – mondja a professzor, akinek 2010-ben jelent meg Az iszlamizmus és a közel-keleti keresztények jövője című könyve. Szerinte a „mérsékelt iszlamista” csak a nyugatiak fantáziájában létezik.

Malik megjegyzi azt is, hogy egy karosszékben ülve könnyű ilyen elméleteket kitalálni az iszlamisták felosztásáról, aztán erre közel-keleti politikát építeni, ami keresztények ezreinek érinti a mindennapjait. 

Líbia és Egyiptom kapcsán Washington a demokrácia és az emberi jogok nyelvét használó, a vallásos retorikát kerülő szervezetek mellett tette le a voksát, miközben például az ilyen színben feltűnő, egyiptomi Muszlim Testvériség valódi  célja az iszlám állam kikiáltása. A líbiai ellenzéki vezető, Abdel-Hakim al-Hasidi pedig elismerte, hogy csapataiban al-Kaida-tagok is harcolnak. Barack Obama amerikai elnök viszont a CBS televízióban úgy nyilatkozott a líbiai ellenzékről, hogy az hiteles és jól beszél, habár elismerte, hogy lehetnek olyan meggyőződései is, amelyek barátságtalanok az Egyesült Államokra nézve.

Hogy egy példát is mondjon, Malik elmesélte: az előző libanoni miniszterelnök, Saab Hariri, aki januárig töltötte be ezt a tisztséget, nagyon modernnek tűnik föl, polgári öltönyt visel, és „simára borotvált” – az ilyen személyekben nem nagyon bíznak az emberek. Hariról például köztudott, hogy ezer szállal kötődik a vahabita Szaúdi-királysághoz, a Szaúd-család által vezetett Szaúd-Arábiához (a vahabizmus egy rigorózus, fundamentalista iszlám irányzat). Malik rámutat: közismert, hogy a Szaúdi-monarchia világszerte támogatja az iszlám propagandát, és hogy ez is szerepet játszott a 2001. szeptember 11-i támadásban a WTO ellen (a síita Irán és a szunnita-vahabita Szaúd-Arábia évtizedek óta vetélkedik az iszlamizmus és az iszlám hittérítés feletti primátusért).

Míg a nyugat a demokrácia és a civil társadalom virágzását várják a mostani változásoktól, a közel-keleti keresztények más forgatókönyv megvalósulásától tartanak. „Mi váltja fel ezeket a rezsimeket? Hasonlóan elnyomó rezsimek?” – teszi fel a kérdést a professzor, hozzátéve: egy diktátort gyorsan meg lehet buktatni, de demokráciát építeni legalább egy generációt igénybe vevő munka – főleg ott, ahol hiányzik a „törvények uralma”, és ahol nem létezik az egyén, mint állampolgár eszméje.

 Habib Malik szerint felesleges azt várni, hogy akár csak fél éven belül is demokrácia lesz akár Tunéziában, akár Egyiptomban vagy Líbiában. A demokrácia kialakítása sok időt fog igénybe venni, és minél többet, annál nagyobb az esélye, hogy mégis csak egy újabb elnyomó rezsim alakul ki, akár az eddigiekhez hasonló, akár iszlamista jelleggel.

Magyar Kurír

(szg)