„Halálodat hirdetjük, Urunk” – Ifjúsági Találkozó Nagymaroson

A zsúfolt reggeli vonatok beérkezte után imával indult a nap, Kecskés Attila verőcei plébános vezetésével, aki az imádságban való jelenlétről beszélt. Ez a jelenlét a feltétele annak, hogy a csendben meg tudjuk tapasztalni Krisztus jelenlétét. Földi élete óta Krisztus jelenlétének csak a módja változott meg – emlékeztetett Attila atya –, Õ most is jelen van közöttünk, és az imádságban találkozhatunk vele.

A nagymarosi plébániatemplomban állandó szentségimádás volt, kivéve a fakultációk idején: ekkor a fiatalok az altemplomban találkozhattak Krisztussal az Oltáriszentségben.

Az oltár körül kifüggesztett képek, jelképek arra emlékeztettek, hogy azt keressük, mi köt össze bennünket az Eucharisztia titkával, mi figyelmeztet bennünket Isten állandó jelenlétére.

A főelőadást Olofsson Placid bencés atya tartotta a plébániakertben. Placid atya a Jézus halála előtti események kapcsán arról beszélt, hogy az apostolok mennyire nem érthették, amit Jézus az Utolsó Vacsorán mondott nekik testéről és véréről, csak csendben engedelmeskedtek neki. Pedig Jézus a legegyszerűbb módon adta nekünk magát. Nem „tortában és valami finom likőrben”, hanem az akkori kultúra legegyszerűbb ételében és italában, a kenyérben és a borban. Placid atya a Gulágon fogságban eltöltött tíz évének tapasztalatairól is beszélt. Mint mondta, két kezén meg tudja számolni, az utolsó 8 év alatt hány éjszaka nem misézett. Arra buzdította a fiatalokat, hogy törekedjenek a szentáldozásban megérezni azt, amit ő érzett abban a pokolban: az Eucharisztia csodálatos ajándék.

A főelőadást követően a fiatalok hat fakultáció közül választhattak. Akik a plébániakertben maradtak, kiscsoportokban beszélgethettek a nap témájáról, papnövendékek vezetésével. A zsúfolásig megtelt művelődési házban Placid atyának lehetett kérdéseket feltenni. A szerzetesség iránt érdeklődők és a hivatásukat tisztázni vágyó fiatalok a korábbi évekhez hasonlóan kiscsoportokban beszélgethettek férfi és női szerzetesekkel. A nagytemplomban Kerényi Lajos atya tartott előadást keresőknek és hívőknek egyaránt.

A fiatalok nagy örömmel és tapssal fogadták Balás Béla kaposvári püspök atyát, aki Brückner Ákos ciszterci atyával, Várnai Péter és Sebők Sándor atyákkal a város feletti Kálvárián beszélgetett a fiatalokkal a „Kérdezz-Felelek!” program keretében. A délután folyamán kilátogatott a találkozóra Beer Miklós váci megyés püspök is.

A református templomban Gáspár István gödőllő–máriabesnyői plébános az Eucharisztia teológiájáról beszélt, előadásának mottója „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!" volt. Feltette a kérdést a fiataloknak: „Istennel való kapcsolatotokban ki áll a középpontban: Õ vagy ti magatok?" Sokszor „fejőstehénnek" nézzük Istent – fogalmazott István atya –, s ha nem azt teszi, amit mi szeretnénk, haragszunk rá, hátat fordítunk. Meg kell tanulnunk felnőttként megélni a hitünket. „Miért kell áldozatot adni Istennek?", kérdezik sokan. István atya hangsúlyozza: Istennek nem kell áldozatot adni, ő csak azt kéri tőlünk, amit szabadon, örömmel, szeretetből tudunk neki adni.

Délután, az ebédszünet után elmélkedésekkel és énekekkel egybeszőtt szentségimádásra került sor, amelynek zenei szolgálatát Sillye Jenő és barátai végezték. A szentségimádás kezdetén mindenki kapott egy búzaszemet és egy kis fehér papírt. A búzaszemet mint eucharisztikus jelképet a tenyerében tartva ki-ki megfogalmazhatta, átelmélkedhette, melyek azok az Istentől kapott ajándékok, amelyeket hozzá tudunk adni Krisztus egyházának egységéhez. A búzaszem gazdagságunkat, ajándékainkat, a papír pedig – amelyre mindenki leírhatta, ami a szívét nyomja, vagy a terhet, amit le szeretne tenni az oltár elé – hiányainkat fejezte ki. A búzaszemeket és a papírokat is összegyűjtötték, és az oltár elé helyezett kosárba tették, a szentmisén ezek voltak a fiatalok felajánlási szándékai.

A szentmisén Spányi Antal székesfehérvári megyés püspök koncelebrált az összegyűlt papokkal. Szentbeszédében kiemelte: Jézus Palesztina földjén sok emberrel találkozott és hívta őket, hogy kövessék őt. A legtöbben követték is. Sokan lelkesedtek érte, és azt állították, hogy meg is halnának érte, később pedig elárulták őt. Sokan elfordultak tőle, eloldalogtak mellőle. A világ ma egyre inkább felmenti magát az áldozatok alól – azok tesznek így, akik nem akarják igazán Krisztust követni. A püspök atya emlékeztetett: minden keresztény nemzedéknek felelőssége, hogy a maga hitét és hite által meghatározott életét cselekedetein keresztül bemutassa és átadja a következő keresztény nemzedéknek. Ha ez elmarad, ha ezt nem vesszük komolyan, akkor megfogyatkozik a keresztények száma, és így megfogyatkozik az igazság, az igazi szeretet, a másikra való odafigyelés, elvesznek alapvető értékek. A feladat tehát „a hitet úgy megerősíteni és sugározni, hogy ne csak a saját életetekre hasson, hanem adódjon át életetek példáján és okos szavatok által” – mondta a püspök a Nagymarosi Találkozó fiataljainak.

A szentmise elején csatlakoztak a fiatalokhoz a Kamasz- és Diákmaros résztvevői, a szentmise végén pedig a két altáborból érkező gyerekek, akik a Gyerekmaroson töltötték a napot. A szentmise után a szokott módon együtt maradtak a fiatalok énekelni.

MK