Ferenc pápa vezette hamvazószerdán délután a hagyományos stációs körmenetet, majd szentmisét celebrált a Szent Szabina-bazilikában – adták hírül a Vatikáni Rádió magyar nyelvű honlapján.
A pápa vezette hamvazószerdán délután a hagyományos stációs körmenetet a Szent Anzelm-bazilikában a bencés közösség és a hívek számára. A Szent Anzelm-templomban rövid imádságot tartott a jelenlévőkkel, majd a bíborosok, püspökök és a szerzetesek a Mindenszentek litániáját imádkozva bűnbánati körmenetben vonultak a Szent Szabina-bazilikába, ahol Ferenc pápa szentmisét mutatott be, amely során elvégezték a hamvazkodás szertartását.
Imára, böjtre, jócselekedetekre van szükségünk, hogy ne uralkodjanak el fölöttünk a felületes dolgok. Az ami valóban számít nem a siker és a felszínesség, hanem az, amit a bensőnkben őrzünk – hangsúlyozta homíliájában Ferenc pápa. – Nyíljunk meg Isten és testvéreink előtt ebben a mai világban, amelyben egyre inkább a tennivalók és a hasznosság uralkodik és amelyből anélkül, hogy észrevennénk eltávolítjuk Istent. A nagyböjt arra hív, hogy ocsúdjunk fel és emlékezzünk arra, hogy teremtmények vagyunk, nem pedig Isten.
Amikor a hatalmi harcok kicsiny világára nézek, ezt gondolom: ezek az emberek a Teremtő Istennel játszadoznak. Nem vették észre, hogy nem ők az Isten. A számtalan sebet látva, amelyektől rosszul vagyunk és amelyek miatt szívünk sziklakeménnyé válhat, arra vagyunk hivatva, hogy vessük magunkat az imádság tengerébe, amely Isten szeretetének végtelen tengere, hogy megízlelhessünk az ő gyöngédségét.
A böjt szerény életvitelhez vezet, amelyben nem pazarolunk és nem dobunk ki semmit. A böjtölés azt jelenti, hogy szívünket a lényegesre és a megosztásra szoktatjuk, egyfajta öntudara ébredés, felelősségvállalás az igazságtalanságokkal és visszaélésekkel szemben, főként ami a szegényeket és a kisembereket illeti. Ügyeljünk arra – kérte a Szentatya –, hogy a böjtölés ne formális legyen, amelytől valójában inkább jóllakunk, hiszen megtettük kötelességünket. A böjtnek akkor van igazán értelme, ha kikezdi biztonságérzetünket, ha segít bennünket, hogy az irgalmas szamaritánus módjára viselkedjünk, aki lehajol nehézségben lévő felebarátjához és gondját viseli.
Az igazi jótékonykodás az, amikor nem várunk cserébe érte semmit. Az alamizsnálkodás segít bennünket, hogy megtapasztaljuk az ajándékozás ingyenességét, amely tehát megszabadít a birtoklás szenvedélyétől és a rettegéstől, hogy elveszítjük azt, amink van, és annak az embernek a szomorúságától, aki nem akarja megosztani másokkal saját gazdagságát.
Miért kell visszatérnünk Istenhez, ahogy arra a Szentírás figyelmeztet minket hamvazószerdán? – tette fel a kérdést Ferenc pápa, majd így válaszolt: van valami, ami nem helyes bennünk, a társadalomban és az egyházban. Ezért szükségünk van változásra és megtérésre. A nagyböjt emlékeztet, hogy lehetőségünk van arra, hogy megvalósítsunk magunkban és magunk körül valami újat, mert Isten hűséges és kész a megbocsátásra és arra, hogy mi mindent elölről kezdjünk.
A Szentatyát Jozef Tomko szlovák bíboros hamvazta meg, akinek a Szent Szabina-bazilika a római címtemploma. Ferenc pápa többek között bíborosokat, bencés és domonkos rendi szerzeteseket, diakónusokat, ministránsokat és világi híveket hamvazott meg.
A szertartást követően Ferenc pápa találkozott a domonkos rendi szerzetesekkel a bazilika melletti rendi kúrián.
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria

