Hárommillió angol gyerek éhezik

A szervezetek munkatársai elmondták a képviselőknek, hogy mit tesz a katolikus egyház nap mint nap a szükséget szenvedőkért: Ferenc pápa szavaival élve egyfajta "frontkórház" szerepét tölti be. John Arnold westminsteri segédpüspök szerint még soha nem volt ilyen aggasztó a helyzet.

Selinát több év börtönbüntetésre ítélték, mert Spanyolországból hazafelé jövet pulóvereket rejtett el, hogy eladásukból összekuporgasson egy kis pénzt. Nyolcéves ikerlányai emiatt elvesztették otthonukat, ott kellett hagyniuk iskolájukat, és most rokkant nagymamájuknál laknak. A megrettent gyermekek nem tudnak aludni, nincs semmijük, osztálytársaik csúfolják őket, agresszívak lettek.  Ilyen történetek miatt kérte az angol Caritas az államtól, hogy ne ítéljen börtönbüntetésre kisgyerekes anyákat.
 
A SIR beszámol róla, hogy a Caritas social action (Csan) szerint a szegénység napról napra növekszik. Jelenleg 4,7 millió felnőttet érint, akik közül sokan kerülnek kórházba alultápláltság miatt. „Diákjaink makulátlan egyenruhában érkeznek reggel a legmodernebb technológiával felszerelt az iskolákba, és észre sem vesszük, hogy nem reggeliztek, nem is vacsoráztak, majdnem éhen halnak  – magyarázta a püspök a parlameni képviselőknek. – Nem tudnak figyelni, idegesek, indulatosak, enniük kell valamit, ha azt akarjuk, hogy figyeljenek az interaktív táblára, amelyre több száz fontot költött az iskola.”

Patrick Browne plébános elmondta, hogy a Buckingham-palotától néhány száz méterre a metodista gyülekezettel együtt tartanak fenn egy élelmiszer-raktárat, ahová olyan párok járnak, akik nemrég még jómódúnak számítottak. Bátran felvették a jelzáloghitelt, és most ott tartanak, hogy van szép házuk, autójuk, de választaniuk kell, hogy fűtenek a lakásban vagy esznek. Az elmúlt hét évben a villany, a gáz, a víz, az élelmiszer ára emelkedett, a fizetések viszont nem változtak. Ma egy átlagos angolnak 53 ezer font, vagyis körülbelül 64 ezer euró adóssága van. Az angol királynő palotájának közelében a templomok minden éjjel 15 hajléktalannak adnak szállást. Napközben értük dolgoznak: szállást, munkát keresnek nekik. Ha találnak, mert felszabadult egy hely, jöhet a következő rászoruló.

A Csan igazgatója, Helen O’Brian a SIR-nek elmondta: a szegénység különleges lehetőség az egyház számára, hogy megmutassa: maga is szegény és a szegényekért van. „Ez a legigazabb küldetésünk. Plébániáink számára különleges alkalom arra, hogy újra igazi közösségként éljenek, ahol az emberek kölcsönösen segítik egymást. Az emberek készségesek, szívesen adnak, mert a szegénységnek annyira nyilvánvaló jelei vannak, mint még soha.” A westminsteri érsekség Caritas-igazgatója, John Coleby hozzátette: „az anyagi segítség csak egy eszköz, hogy olyan barátságot alakítsunk ki a megsegített emberekkel, amelynek segítségével képesek kijönni a nyomor örvényéből.” Nem az a cél, hogy ételt osszunk. A katolikusok feladata az, hogy visszaadják az emberek méltóságát. Browne atya hozzátette: a plébániáján mindenki szívesen segít, a nyugdíjból élő idősek is. A misén ilyeneket hirdet: ‘kenyér most éppen van elég, de narancslé kellene még’ – és akkor az emberek hozzák, amire szükség van.

Magyar Kurír
(tzs)