Helytálló papokra ma is szükség van! - Gyémántmise Tihanyban

Melyik a főparancs? Szeresd Uradat, Istenedet és szeresd az embereket! – idézte a Szent László ünnepére rendelt evangéliumi szakasz szavait Korzenszky Richárd bencés perjel, a tihanyi közösség vezetője ünnepi szentbeszédében.

Melyik a főparancs, mit kell tennünk? – ezt kérdik ma is sokszor az emberek a világban. Kell, hogy legyenek, akik el tudják igazítani az embereket ennek a világnak az útvesztőiben, mutatott rá a perjel. Hogy legyenek lelkipásztorok, akik az emberekkel járják az élet útját, velük vannak, értük vannak, előttük járnak, miként Jézus is a Jó Pásztorként járta az utat, s előttük ment, vezetve őket a jó irányba. Majd felidézte azokat a nehéz időket, a diktatúra sötét korszakát, amikor  Tibold atyát pappá szetelték. Ebben az időben a vallás kiirtására törekedtek a világi hatalmak, s a hitoktatás elé számos akadályt gördítettek -  emlékeztetett. Akkoriban a szülők súlyos kockázatot vállaltak, amikor gyermekeiket beíratták hittanra, s a lelkipásztorok is, amikor fiatalokkal foglalkoztak. Mert a vallás gyakorlása csak a templom falain belül volt megengedett. Mára nagyot változott a világ, de nem változtak meg az emberek, mondta. Mert az emberek ma is éhezik és szomjazzák az igazságot, és keresik azokat, akik elkötelezetten tudják vállalni, hogy hirdetik Isten bölcsességét.

Tibold atya hosszú életében (85 évével) sok küzdelemről számolhat be, hiszen akkor lett pap, amikor a szerzeteseket szétszórták, s csak néhányan maradhattak benn a rendi keretben Pannonhalmán is, a többségnek egyházmegyei szolgálatot kell vállalnia. Tibold atya álmai is szertefoszlottak, hogy egy védő közösségben kezdheti meg majd szerzetesi szolgálatát, helyette a magányos harcos feladatát kellett vállalnia világi papi feladatokkal – felsorolni is nehéz volna állomáshelyeit, ahová az Úr szólította Somogyban, a Veszprémi és Győri Egyházmegyében. Neki és társainak, akiknek hasonló sors jutott, gyakran kellett vállalniuk a megvetést, a különböző hatóságokkal való harcot, mert veszélyesnek tekintették munkájukat. Pedig ők csak az igazra, jóra, szépre tanítottak. Nehéz megérteni a világi hatalmak gondolkodását, milyen veszélyt láttak abban, ha egy pap templomot épít az Istennek.

A kegyelem révén azonban még ebben az időben is voltak mindig hitvalló emberek, akik segítették őket e küzdelemben. Tibold atyát is segítették, s így templomot és plébániát építhetett és újíthatott fel Isten dicsőségére. Ma is azért kell könyörögnünk, hogy hívjon el az Úr szőlőjébe fiatalokat, akik elkötelezetten vállalják a lelkipásztori szolgálatot, az élet mai próbáit a szekularizált világban is, az elődök nyomdokain haladva. Könyörögnünk kell és egyúttal hálát adni azért a hatvan évért, amit megharcolt Tibold atya, s azért is, hogy a tihanyi bencések közösségében vannak fiatalok és idősebbek is, akik egymást és a lelkeket emelve dolgoznak Isten országa építésén, mondta a perjel. Egyúttal megköszönte Tibold atya szolgálatát, hogy kora ellenére Balatonszőlősön ma is ellátja a híveket lelkipásztorként. Hasonlóképpen és meghatottan adtak hálát és mondtak köszönetet e csaknem 20 esztendős tihanyi szolgálatért az egyházközség világi képviselői a szertartás végén, amely szeretetvendégséggel zárult.

Toldi Éva/Magyar Kurír