Visszahelyeznék a gyergyószentmiklósi templom üvegablakait

A szentmiklósiak sokáig vitatták az üvegablakok kivételét, hiányolták azokat, mára viszont úgy tűnik, nem emlékeznek pontosan, mit is ábrázoltak. Üvegszilánkokból összerakni a közelmúltat – ehhez kellene segítség.

Lázár Zoltán a gyergyószentmiklósi lakosokhoz szóló felhívása alapján indult a honlap a festett ablakok nyomába. Eszerint „időszerű lenne a Szent Miklós katolikus templom ólomüveg ablakainak restaurálása, visszahelyezése. Az egyik ablakot sikerült beazonosítani, ez a Szent Családot ábrázolja, a másik viszont a meglévő maradványokból beazonosíthatatlan. Kérem mindazok segítségét, akik a második ablakkal kapcsolatosan hasznosítható információval rendelkeznek, hívjanak a következő telefonszámon: 0741-070 760.”

Lázár Zoltán gyerekkorában is – amikor még Dani Gergely volt a plébános – szívesen járt templomba, sőt papnak is készült. Végül a természettudományokat választotta hivatásként, Isten házának csendje viszont mindig vonzotta. Szülővárosában, ha betért a templomba, később is szívesen nézte a festett ablakokat. Aztán Magyarországon élt, hazatérve pedig átlátszó új nyílászárók és a csere híre fogadta. Sok év telt el azóta, most viszont eldöntötte, utánajár, és ha mód van, hozzájárul, hogy az egykori vitrálok a helyükre kerüljenek. A kutakodás során ép ablakokra ugyan nem, de szilánkokra lelt. Ezek tárhelye 2007-től a Tarisznyás Márton Múzeum – tudta meg.

Csergő Tibor múzeumigazgató hét évvel ezelőtt az akkor odakerült főesperessel, Portik-Hegyi Kelemennel a templomnál tervezett és folyamatban lévő munkálatok ügyében egyeztett. Mihály Zita, a megyei műemlékvédelem vezetője is jelen volt. A cinterem kápolnájában fedezték fel a festett ablakok üvegeit. „Áldatlan állapotban voltak, a földön porral belepve, egy-egy részük ripityára törve. Döntöttünk: behozzuk a múzeumba. Személyesen szedtem össze egy kollégámmal. Nem vettük leltárba, mert ez a katolikus egyház tulajdona, megőrzésüket vállaltuk addig, amíg a sorsuk rendeződik, pénz kerül restaurálásra, visszaállításra” – emlékszik vissza az igazgató.

Portik-Hegyi Kelemen főesperes Gyergyószentmiklósra érkezve szembesült az ablakcserékkel: „Sokan emlegették az ablakokat. Próbáltunk utánanézni, és meg is találtuk a sekrestyével szembeni kis kápolnában. Megmutattam a szakembereknek, és akkor döntöttünk, hogy ami megvan, átszállítjuk a múzeumba megőrzés végett.”

Az ablakok kicserélése immár húsz esztendeje történt, a megboldogult Hajdó István főesperes idején. Jó ideig beszédtémát szolgáltatott a munkálat, közszájon forgott, a média is sokszor tette fel a kérdést, miért távolították el az értékes vitrálokat. Színes válaszok érkeztek, hogy megrongálódtak, hogy restaurálni fogják, hogy visszakerülnek, de végül elhalkultak a hangok, maradtak az átlátszó nyílászárók. Az akkori egyháztanácsos, Csíki Áron úgy emlékszik, amikor az amúgy hézagos-huzatos ablakokat szedték ki, azok omlottak össze. Az új ablakokat a néhai Csergő Ferenc asztalosmester készítette el – erősíti meg Portik Tamás is, aki akkor kőművesként dolgozott a templomban. Arra nem emlékszik, hogy mit ábrázolhatott a második vitrál, de tudja, vigyázniuk kellett az üvegdarabokra, hogy majd egyszer, ha lehetőség lesz rá, összeilleszthessék.

Csergő Tibor elmondja, az egyik ablakot a múzeumban sikerült összerakni, apróbb hiányosságok vannak. De a másiknak annyira sok eleme hiányzik, hogy nem lehet tudni pontosan, mit ábrázolt, mi volt az iposztázis. Abból tulajdonképpen csak az rakható ki, hogy ki adományozta. Az adományozók iránti tiszteletből is kellene áldozni a rendbetételükre – állítja a kezdeményező, Lázár Zoltán.  Az adományozók a feliratok tanúsága szerint: „1836 okt. 28-án született s 1905 márcz. 22-én elhalt gyergyószentmiklósi Jánosi Sándor ny. kir. törvényszéki elnöknek a Vaskoronarend lovagjának emlékére készíttette ezt az ablakot 1908. márcz. 18-án bánatos hű özvegye: székelyudvarhelyi Ágotha Róza”, illetve „Özv. Krisztián Antalné Cziffra Mária ajándéka férje emlékére 1910.”

Hogy tényleg vissza kell-e állítani a festett ablakokat, arról a vélemények megoszlanak, többen más tényezőktől teszik függővé, így például a javításhoz szükséges pénz mennyiségétől. Portik-Hegyi Kelemen így fogalmazott: „Ha arra gondolok, hogy a hívek, akiké a templom, sokszor jelezték, igénylik a régi ablakok visszaállítását, akkor azt mondom: igen, szükséges, kell. Nem a templommal egyidősök az ablakok, de értékük, hogy sokan megszerették, és ragaszkodnak hozzájuk. Hátrányuk viszont, hogy sötétítik a templomot. Személy szerint nekem ez az egyetlen kifogásom. A zártság, sötétség nem annyira a katolikus, mint inkább az ortodox világot jellemzi. A sötétség elzártságot, a világosság közvetlenséget sugall. Tehát én ilyen gyakorlati, pasztorális szempontból érzem a visszahelyezés hátrányát. De azt mondom, ha a lehetőség engedi, ha a szakemberek és hívek is azt mondják, akkor vissza kell kerüljenek”. Az egyházi elöljáró arra is kitért: „Eddig nem láttuk az egyháztanáccsal, hogy az ablakok ügye annyira fontos lenne, hogy mi anyagiakat áldozzunk rá.” A főesperes ezzel együtt támogatja az ügyet.

A Székelyhon.ro újságírója, Balázs Katalin az ablakok ábrázolásai iránt érdeklődött idősebbektől. Kiderült, bár sokan szerették, ragaszkodnának visszakerülésükhöz is, nem pontosan tudják, hol voltak az eredetiek. Abban nagyjából egyetértenek, hogy a templom déli oldalán, de már az is felvetődött, hogy nem kettő, hanem ennél több festett ablak volt a modernizálás előtt. A kép sem kerekedik ki, talán a Szentlélek galamb képében, talán Szűz Mária kékje és aranya... – pedig mindössze húsz éve nincsenek a helyükön.

Kép: Székelyhon.ro

Magyar Kurír