A hit és a tudományok párbeszéde és egysége

Fodor György rektor köszöntője után Seregély István nyugalmazott érsek az egyetem korábbi, és Erdő Péter bíboros, az egyetem jelenlegi nagykancellárja mondott beszédet. Mindketten felidézték az alapítás körülményeit.

Seregély István érsek az MKPK elnökeként vett részt a tárgyalásokon – ahogyan fogalmazott – jó ügyet szolgálva, a gondviselés eszközeként. Seregély érsek köszönetet mondott mindazoknak, akik erkölcsi és anyagi támogatásukkal, munkájukkal segítették az egyetem megalakulását és fejlődését.

A katolikus egyetem alapja az akkor még Pázmány Péter nevét viselő állami egyetemről 1950-ben leválasztott és a Püspöki Karnak átadott Hittudományi Kar volt. A rendszerváltás idején felmerült, hogy a Hittudományi Kar az Eötvös Loránd Tudományegyetemre kerüljön, de ezt sem az ELTE vezetése, sem az MKPK, sem a Szentszék nem támogatta. Egyre sürgetőbbé vált azonban a katolikus hit és a kultúra, a világi tudományok, a felsőoktatás párbeszéde és együttműködése – ezért került mapirendre a katolikus egyetem alapításának gondolata, amit a Szentszék is támogatott, sőt javasolt. A Hittudományi Kart bővítette ki a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, az Apostoli Szentszék engedélyével 1992-ben a Bölcsészettudományi Kar megalapításával.

A hit és a különböző tudományágak igazságának párbeszéde, egységes világnézetté alakítása a katolikus egyetemek legfontosabb feladata, és egyben sajátossága is, amellyel gazdagíthatják a körülöttük lévő társadalmat – fogalmazott Erdő Péter. Beszédében felidézte az egyetem fejlődésének, bővülésének fontos állomásait – a Jog- és Államtudományi Kar (1995), A Kánonjogi Posztgraduális Intézet (1996), és az Információs Technológiai Kar (1998) – megalapítását, valamint a bővülő nemzetközi kapcsolatokat. Ennek legutóbbi állomása az a néhény hete aláírt megállapodás, amelynek értelmében az egyetem csatlakozott a Kutatóegyetemek Nemzetközi Hálózatához. Mára az egyetem a magyar felsőoktatásnak és a Katolikus Egyház világméretű felsőoktatási rendszerének egyaránt megbecsült intézményévé vált – mondta Erdő Péter.

Az ünnepi ülésen szót kapott Bittsánszky Géza és Pétery Zoltán professzor, akik az alapítás idején kerültek az egyetemre, a végzett hallgatók nevében pedig Kucsera Tamás Gergely mondott beszédet. Visszaemlékezéseikből kiderült: kezdetben az oktatóknak és a hallgatóknak is meg kellett küzdeniük a nehéz körülményekkel, a saját és mások belső kétkedésével is. A küzdelem és az isteni gondviselés meghozta a gyümölcsét. 15 év történelmi mértékkel mérve nem nagy idő, egy intézmény történetében azonban nagyon sok mindent jelenthet: így van ez a Pázmány esetében is. Az egyetem kiépült, infrastruktúrája megerősödött, és ma már fontos tényezője a magyar felsőoktatásnak.

Az ünnepi alkalomból adták át a hallgatóknak a Kopits tanulmányi ösztöndíjat. A díjat a néhai neves orvosprofesszor, Kopits Imre családja adományozza azoknak a hallgatóknak, akik a professzor szellemi hagyatékának ismertetésére és továbbfejlesztésére vállalkoznak, és kiemelkedő tanulmányi eredményeket érnek el.

A jubileumon az Információs Technológiai Kar Énekkara és Szilassy Alex zongoraművész működött közre.

Neumayer Katalin/Magyar Kurír

Kép: Starcz Andorné