A hit nem a semmibe való ugrás – Rimini Meeting

A szerdai nap John Polkinghorne részecskefizikus anglikán teológus előadásával kezdődött. A tudós meggyőződése szerint a tudományt a kétkedés viszi előre. Ugyanakkor szemben a polémiákkal és a kritikával, „a hit nem a semmibe való ugrás, a hit nem akadálya a megismerésnek, éppen ellenkezőleg! Kell egy biztos alap, mert egyébként nem lenne mire építeni. A tapasztalatból kiindulni – az a mód, amivel az ember biztosan halad az igazság felé, a tudományban és mindannyiunk egyéni életútján.”

Már kedden – a vártnál egy nappal korábban – megérkezett a rimini vásárváros területére John Elkann, aki 35 évesen a Fiat autókonszern elnöke. Mint elmondta: a Fiat vezérigazgatójának tavalyi élménybeszámolója alapján lett kíváncsi a találkozóra. „Ennyi lelkesedést és fiatalok által megvalósított kezdeményezést látva egyértelmű, hogy óriási dolog, ami itt történik. Azért jöttem, hogy tanuljak.” Elkann több kiállítást is megtekintett; beszélgetett, játszott önkéntesek egy csoportjával is. A pódiumon az egy bizonytalan világban létező bizonyosságok kérdéskörére válaszolt. Mint kifejtette: ami biztos, az a tapasztalat, amiből ki lehet, ki kell kiindulni. Viharok jöhetnek, mehetnek, az alapvető, hogy legyen fogalmunk arról, mi a rossz és mi a jó. 

Nagy érdeklődés kísérte azt az előadást, amelyet Pierbattista Pizzaballa, szentföldi ferences kusztosz és José Miguel Garcia, a madridi San Damaso Egyetem újszövetségi exegézis professzora részvételével tartottak annak a kiállításnak a kapcsán, amely azt a meglehetősen hosszadalmas és titokzatos címet viseli, hogy „Az apostolok szemével – egy jelenlét, amely magával ragadja az életet”. „A kereszténység most történik” – idézte Garcia professzor, a kiállítás kurátora Julián Carrónt, a CL jelenlegi vezetőjét. „A kiállítás segíteni akar a történelem legkülönlegesebb eseményét – a megtestesülést – jól látni: Isten titka láthatóvá vált! Isten az emberi jelenléten át akarta közölni magát az emberrel. A modern kultúra ezt mindennél jobban elutasítja.” 

Fukushima után – csak megújuló energia? – tették fel a kérdést egy beszélgetésben, amiben elhangzott két érdekes adat: bár nőtt a sugárzás Tokióban az atomerőmű katasztrófája óta, de még így is a római szint alatt van, továbbá a károk elenyészőek a cunami okozta pusztításhoz képest. A szakember úgy látja, a demagóg és populista véleményekkel szemben realizmusra lenne szükség. Persze egy biztos: az energiaproblémákra nem lehet egyszerű megoldást találni.

Az idei találkozón két, az életvédelemről szóló könyvet is a résztvevők figyelmébe ajánlottak, szerdán pedig személyes tanúságtétel keretében kaptak a jelenlévők bizonyosságot az egyik legnehezebb témában.

A szülők, a neuropszichiáter és egy újságíró beszéltek annak a gyermeknek az élete kapcsán, aki súlyos fogyatékossággal született. Az orvosok azt mondták, életképtelen lesz, vagy csak vegetálni fog, vetessék el. A szülők ennek ellenére vállalták a gyermeket, akinek szemében – ahogy ők mondják – a „mennyország ragyog”. „Egy munkacsoport van a lány körül, aki három nyelven is ért, és fejlődésén, eredményein keresztül ő irányítja tulajdonképpen a munkát. Szülők, orvosok, önkéntesek teszik a maguk dolgát, de az utat Giulia mutatja.”

Fabio Cavallari olasz újságíró könyvet írt a témáról (Élő történetek férfiakról és nőkről, akik erősebbek a betegségnél), amelyben egy fejezetet szentel Giulia történetének. „Ez nem egy mítosz, a szülőket sem akarom hősként bemutatni. Ez a történet is azt mutatja, hogy az ember az életre van teremtve, és nem a halálra. A szülők embersége által – amely sokszor annyira hiányzik a legfejlettebb egészségügyi rendszerek ellenére is sok helyen Európában – Giulia megszülethetett és főszereplővé válhatott.

Korábbi részek:
Harmadik nap: Szívünknek túl kell lépnie a bizonytalanságokon
Második nap: A vallást nem szabad átpolitizálni
Első nap: Megkezdőtött a 32. Rimini Meeting

Magyar Kurír