Hogy Krisztus növekedjen bennünk

Az est házigazdájaként Udvarhelyi Olivér, a KÉSZ városi elnöke szólt advent és karácsony korunk emberéhez is szóló üzenetéről. Cs. Pataki Ferenc költő Karácsony Gyermeke című szép versét a szerző előadásában hallhatták az ünneplők; majd évszázadok magyar imádságaiból liturgikus énekek és XII-XVI. századi zsoltárköltemények, csángó népénekek hangzottak el Haramza László operaénekes és leánya, Haramza Klára magánénekes előadásában.

Az ünnepségen Korzenszky Richárd tihanyi bencés perjel Az Úr házába felmegyünk című, vetített képes előadásával kalauzolta a résztvevőket, Jézus nyomában, a Szentföldre. A Szentföldön, a zsidók ősi hazájában különös, más világba csöppen az ember – mondta bevezetőjében a bencés szerzetes. A tájat, az emlékhelyeket, a szakrális épületeket látva minduntalan rádöbben, hogy bár a táj képe is, az épületek helye, külleme is megváltozott a kétezer év során, s habár mindenütt a turizmusra koncentrált vásári jelleg dominál, mégis ma is Jézusról beszél a vidék annak, aki a belső utakon jár, és hagyja, hogy hasson rá e föld.

A művészi fotókon megelevenedtek az evangéliumi események, helyszínek: a Genezáreti-tó és vidéke, amelynek partján Jézus megszólította egykor Jézust, Pétert, Jakabot, Andrást és Jánost, hogy meghívja őket; a Jordán, amelyben Keresztelő Szent János keresztelt; a Boldogságok hegye – a hegyi beszéd színhelye; egy régi mozaikról megelevenedett a csodálatos kenyérszaporítás eseménye; a Születés temploma, a hely, ahol Jézus bölcsője ringott s a Via Dolorosa, a keresztút, amelyet elcsendesedve, elmélkedve jártak végig a zarándokok.

Különös, sokvallású ország – hangzott el Korzenszky Richárd előadásában –, ahol zsidók, mohamedánok és keresztények élnek együtt, s különböző vallási szokások vannak jelen. Mi, keresztények bizony sokat tanulhatnánk abból, ahogy a zsidók, a mohamedánok nevelik gyermekeiket, a fiatalokat. Képeken szemléltette, amint egy arab férfi kisfiával kézenfogva lép be a mecsetbe, vagy ahogy egy zsidó apa a Siratófal előtt apró gyermekével a karján imádkozik. Vajon mi is kézen fogjuk-e gyermekeinket vasárnap, hogy a templomban megünnepeljük Krisztus feltámadását, vagy csak elküldjük őt a misére? – vetette fel a kérdést a tihanyi bencés perjel.

Az ünnepség Isó Zoltán veszprémi evangélikus lelkész adventi igehirdetésével folytatódott. János evangéliumából a Keresztelő Jánosról szóló gondolatokat idézte: mikor a Keresztelőnek szóltak barátai, hogy egyre többen tódulnak Jézushoz immár, mire ő szerényen és örömmel válaszolt nekik, kifejezvén: így van ez rendjén, neki ezután kisebbednie kell Jézus mögött. A Keresztelőtől megtudhatjuk – mutatott rá Isó Zoltán –, hogy az emberi élet iránya akkor jó, ha Krisztus felét tart, mutat, s ez mindannyiunkat önvizsgálatra kell, hogy késztessen. Fel kell tennünk a kérdést magunknak személyesen: Miről, kiről szólnak gondolataink, érzéseink? Az álmainkról, érdekeinkről, hasznunkról, hírnevünkről? Mennyire meghatározó életünkben Krisztus-hitünk? Megszólal-e a lelkiismeretünk, ha rossz irányba haladunk; s hallgatunk-e rá, felismerjük-e azt? Karácsony üzenete: Krisztus növekedjen bennünk, minden gondolatunk, szavunk, cselekedetünk őrá valljon! – buzdított a veszprémi evangélikus lelkész.

Toldi Éva/Magyar Kurír