
Harsányi Pál Ottó tanulmányával nagyon fontos hiánypótlást végez el. A környezeti etikák, a környezet témája mögött meghúzódó filozófiai, ideológiai megközelítések sokféleségét mindnyájan tapasztaljuk, ez a sokféleség és sokszor az extremitásba torkolló nézetek sok embert eltántorítanak a környezettel való foglalkozástól. A szerző világosan strukturálja ezeket az „ökofilozófiákat”, és felvázolja a keresztény környezetetika alapjait.
Kerekes Sándor alternatív gondolkodókról, új paradigmarendszerről szóló írásában hangsúlyozza a paradigmaváltás szükségességét. Nemes Csaba „életünk szemléletének átállításáról” beszél: „…a versengő ember mellett meg kell erősödnie az etikus, vagy erkölcsös, erényes embernek, meg kell ismerni a közösség szelídségének és szerénységének összetartó erejét.” Lukács András „az emberek gondolkodás- és viselkedésmódjának” megváltoztatásáról ír. Ezek a gondolatok azt a környezeti szemléletet, azt az új gondolkodásmódot alapozhatják meg, amely szükséges lenne a környezet, s vele együtt az ember problémáinak hatékony megoldásához. A gondolkodásmód megújításában a keresztényeknek nagy felelőssége van.
A kötet szerkesztőinek másik törekvése olyan információk megadása volt, amelyek segítségével a mai környezettel kapcsolatos kulcsfontosságú, gyakorlati témák megismerhetők.
A szemlélet-orientált és gyakorlat-orientált írások közötti híd szerepét tölti be Kerekes Sándor tanulmánya, melyben a fenntarthatóság, etikai kérdésfelvetések, a jövővel kapcsolatos kérdések és megoldási javaslatok (pl. szolgáltatás, gazdaság, bioregionális modell stb.) szerepelnek, valamint az egyén, a vállalkozások és az állam környezeti szerepének, lehetőségeinek elemzése. A jólét és jóllét elemzése során a szerző rámutat: egy adott szemléletmód és a fennálló gyakorlat közti kapcsolat dilemmákat, sőt buktatókat is rejthet magában.
Elsősorban a gyakorlat felől közelíti meg a környezeti problémákat Kocsis Tamás tanulmánya, Fülep Dániel ökológiai alapokat és összefüggéseket felvázoló cikke és Lukács András írása, amiből specifikusan a magyar környezeti állapotokat ismerhetjük meg. Figyelemreméltó Fülep Dániel másik munkája, amelyben a föld „túlnépesedési problémáját” elemzi, s vázol fel egy olyan szemléletű koncepciót, melyben az ember, a hit, a környezet központi szerepet kap. Fazekas Dóra cikke a szén-dioxid-piacról egy nehezen értelmezhető és sokszor félreértett mechanizmust mutat be.
A kötet segít annak felismerésében, hogy manapság még inkább törekednünk kell a teremtett világ megőrzésére vonatkozó feladatunk megvalósítására. Ez a feladat mindannyiunktól, az egész emberiségtől együttvéve felelősségtudatot, elkötelezettséget és nyitottságot kíván. A kötet nyilvánvalóvá teszi azt is, hogy a természet ügye nem kezelhető önmagában, az embertől függetlenül, sőt, azt mondhatjuk, hogy az ember sorsa függővé vált a környezet sorsától.
Lőw Márta/MKPK HB/Magyar Kurír