„Hogy művelje és őrizze meg” – Teremtésvédelemről lelkipásztoroknak, közösségeknek

Napjainkra a környezetvédelem mindenkit érintő kérdéssé vált – egyelőre azonban még nagyon különböző módon éri el az egyes társadalmi csoportokat és az egyéneket. Egyre többen foglalkoznak a témával hivatalból: szakmájuk, munkájuk folytán vagy önkéntes vállalásként. Õk általában elkötelezettek az ügynek, és többet tudnak róla, noha nem feltétlenül értenek egyet mindenben, és nem egyformán állnak minden részlethez. Mások a bőrükön tapasztalt jelenségek, így a forró nyár, erősödő viharok, aszály és árvíz értelmezésével kapcsolatban tanulták meg az új terminológiát: a szélsőségeket a globális fölmelegedés, az éghajlatváltozás okozza. A reakció azonban az ő esetükben is különböző: lehet, hogy ezek láttán elindulnak a környezettudatos cselekvés irányába, de az is lehet, hogy megmaradnak a sopánkodásnál és tanácstalanságnál.

Ismét mások eddig inkább csak a médiából értesültek a probléma nagyságáról, s még nem ismerték fel annak összefüggéseit saját életük körülményeivel. Talán nem értik, minek ez a nagy „hangulatkeltés” a téma körül, és kétkedve hallgatják az érveket, idegenkedéssel hallják azt, hogy nekik is tenniük kellene valamit. A jellemző reakció az, hogy „Miért én kezdjem el? Vannak, akik nálam sokkal nagyobb mértékben szennyezik a környezetet!” Megint mások esetleg érdekeiket, üzletüket, megszokott komfortjukat vagy pedig munkájukat, állásukat féltik a „zöldektől”, és szívesen hallgatnak azokra a véleményekre, amelyek az egész kérdés létjogosultságát kérdőjelezik meg: a sokféle álláspont hangzavarából azokat hallják ki, amelyek nem tartják jelentősnek az ember szerepét az éghajlat megváltozásában.

Most a Magyar Katolikus Egyház is megszólalt a kérdésben: a püspöki konferencia körlevelet adott ki a teremtett világ védelméről. Egy újabb hang, ami remélhetőleg emberek újabb rétegeit érinti meg, akik nem térnek majd ki a felismerés elől, hogy „személy szerint” és közösségeinkben is cselekednünk kell. De pontosan mit is kellene tennünk? Miért is lett „egyházi témává” a környezetvédelem ügye? S van-e a környezetvédelemnek valamilyen sajátos jelentése, olvasata a hívő ember számára?

Ez a kötet ebben a felismerési, megértési és cselekvési folyamatban szeretne segítséget nyújtani katolikus híveknek, lelkipásztoroknak, közösségeknek és minden jóakaratú embernek. Az alapvető fogalmak és megfontolások rövid összefoglalása után, cselekvési lehetőségeket és konkrét ötleteket tár az olvasók elé. Bemutat még két külföldi példát is, majd befejezésül nem zárszót közöl, hanem a „Merre tovább?” kérdést teszi fel.

A szerzők munkájukkal a cselekvés alapvető irányainak átgondolásában, az első lépések megtételében szeretnének segíteni, az önálló tervezés és cselekvés megkezdésére indítani. Tudatában vannak annak, hogy ebben a kérdéskörben folyamatosan jelennek meg újabbnál újabb felvetések, szempontok, javaslatok és kezdeményezések, ezeket szándékuk szerint az interneten indított teremtésvédelmi portálon (www.teremtesvedelem.hu), állandó frissítéssel szeretnék elérhetővé tenni.

Lőw Márta/MKPK HB/Magyar Kurír