
A mátraalji falvakból érkezett gyerekeket elkísérték papjaik, hitoktatóik, és volt olyan település, ahonnan még az osztályfőnök is eljött az elsőáldozókkal.
„Miben hasonlítunk egymásra?” – tette fel a kérdést szentbeszédében a kegytemplom padjait jórészt megtöltő iskolásokhoz szólva Veres András egri segédpüspök. A válaszok: Mindannyian voltunk elsőáldozók; mindannyian ugyanabban hiszünk; mindannyian egyazon közösség tagja vagyunk, amikor Krisztus testét magunkhoz vesszük. „Bizony így van – mondta a püspök –, és mi nemcsak itt ebben a templomban alkotunk közösséget: a miénk valóságos közösség a világon élő több mint egymilliárd katolikussal, akikkel Krisztus testében naponta egyesülhetünk.”
„Miért kell törekednünk arra, hogy jobbá váljunk?” – szólt a következő kérdés. Egy kislány jelentkezik és rávágja: Azért kell jobbá

válnunk, hogy bejussunk a mennyországba, és örök életünk legyen. „Így van – mondta a püspök. – Jobbak szeretnénk lenni, és ehhez Jézus ad nekünk erőt.”
„Könnyű szentté válni – lepte meg kijelentésével a gyerekeket a főpásztor. – Nagyon kell figyelni Jézusra, és Isten megadja az erőt hozzá. Sok bűn, sok rossz van a világban. Nekünk az a feladatunk, hogy ezt a világot jobbá, szebbé tegyük.”
A gyermekek könyörgései igen szépek voltak: Add Urunk, hogy vallásos és becsületes nemzedék legyünk. Add, hogy szüleink szeressék egymást, és Téged is szeressenek…

Az ünnepi szentmisét bemutató Veres András kiváló kezdeményezésnek nevezte a zarándoklatot, és kérte: az idei alkalom legyen hagyományteremtő. „Nagyon fontos, hogy szép közösségi élmények érjék az elsőáldozókat, mert akkor nagyobb az esély az Egyház iránti életre szóló ragaszkodás és szeretet kialakulására.”
„Jövőre is megrendezzük a zarándoklatot – mondta Tóth Elemér esperes, gyöngyöspatai plébános –, és igyekszünk még több települést bevonni. Szép volna, ha annyian lennénk, hogy nem férnénk be a kegytemplomba, és így a szabadtéri oltárnál mutathatnánk be az elsőáldozók zarándokmiséjét.”
Sz. Cs./MK