Hogyan éljünk a világban a pünkösd fényében?

Pünkösdkor a Szentlélek munkája nyomán elkezdődik a népek megtérése. Cardia megállapítja, hogy a nagy ünnepek a történelem során mindig új és új jelentést nyernek, különösen a nehéz pillanatokban. A Szentlélek pünkösdkor nem változtatta meg a történelmi tényeket, viszont új fénnyel világította meg őket. Átalakította az apostolokat, képessé tette őket arra, hogy formálói legyenek a történelemnek. A pünkösd fényénél különbséget tudunk tenni jó és rossz között. II. János Pál és XVI. Benedek pápa többször emlékeztettek arra, hogy ha a világ eltávolodik ettől a fénytől, akkor az emberi fejlődést mozgató erkölcsi látóhatár elsötétül.

A szerző kijelenti: napjainkban a nyugati világban lelkiismeretvizsgálat zajlik, elveszett a folyamatos fejlődésbe vetett bizalom és a jövőbe vetett remény. Pünkösd ünnepének első következménye éppen ez: az ember képes magába nézni, ahogyan az imádságra összegyűlő apostolok tették, felismerni „az élet útját” (ApCsel 2,28), a jó felé irányítani az emberi tevékenységeket.

Cardia hangsúlyozza, hogy az erkölcsi válság a gazdasági válságnak nem következménye, hanem okozója. Nagy hiba lenne azt gondolni, hogy amikor a gazdasági válság kicsit oldódik, akkor nyomasztó aggodalmaink is enyhülnek majd. A mértékletesség nem csupán pillantanyi szükség, hanem a fejlődés elkerülhetetlen eleme: a mértéktartás életforma kell, hogy legyen, amely képes erősíteni a különböző társadalmi csoportok közti kapcsolatokat. Le kell győzni a nemzetközi szintű spekulációt és a nyugati országok gazdaságának nem szabad figyelmen kívül hagynia a szegény országok szükségleteit. Az egyházjogász felhívja a figyelmet arra, hogy napjainkban már számos kormány elismeri, hogy az Egyház társadalmi tanításának útmutatásai hasznosak és sokkal inkább előre mutatnak, mint sok gazdasági elmélet. Az Egyház tanítása azonban nem csupán gyakorlati jellegű, hanem további gondolkodásra késztet az emberről, elkötelezettséget kíván.

Az erkölcsi lelkiismeret radikális megújulására van szükség – hangsúlyozza Cardia. Nem elég, ha szolidárisak vagyunk a gazdasági intézkedésekben, ha a magánéletben és a társadalmi kapcsolatok szintjén az individualizmus uralkodik. Nem elég, ha látszólag megvédjük a leggyengébbeket, ha közben olyan törvényeket hozunk, amelyek támogatják az abortuszt, az eutanáziát, a család leértékelését – ezzel végső csapást mérünk a gyengékre. Ezekben a problémákban a gazdag országoknak kell előre lépniük, és a kérdésekre adott válasz attól függ, milyen nézőpontból vizsgálják a kérdéseket.

Cardia megfogalmazza a feladatot is: humanista és szolidáris módon kell szemlélni az embert, ez minden keresztény ember feladata, bármely felekezethez tartozik is. Nem könnyű feladat, de abból a pünkösdi tűzből és fényből ered, amelyet ajándékba kaptunk. „Segít igazságosan tekinteni a társadalomra, arra ösztönöz, hogy elhiggyük: az ember csak akkor növekedhet, ha mindenki segít a másiknak, ha a család képes táplálni az alapvető értékeket a következő generációk számára, ha az iskola folytatja nevelő munkáját a fiatalokkal” – hangsúlyozza.

Az a fény, amely pünköskor az apostolokra szállt és az emberiséget az egység felé indította, ma is azt kéri tőlünk, hogy éljük meg, váltsuk valóra a szolidaritást, amely egyesíti az embereket, és amely nem zárhat ki senkit ebből az egységből, a kicsinyeket, a szegényeket, a kirekesztetteket sem.

Magyar Kurír

(tzs)