Hogyan jövünk majd ki belőle? – Véghseő Tamás reflexiói a járványhelyzetre

Amikor a Covid-19-járvány megérkezett a közvetlen környezetembe, és villámgyorsan megváltoztatta és felforgatta a hétköznapjainkat, illetve az ünnepeinket, elkezdtem figyelni szeretteim, munkatársaim, a rám bízott hívek reakcióit. Az első gondolatom az volt, hogy most egyszerre egy egész társadalom, sőt egy egész világ rendül meg. Jön egy szabad szemmel nem is látható (és ezért még félelmetesebb) vírus, aminek elég egy pillanat, hogy bejusson az emberi szervezetbe, elkezdje azt felemészteni, és akár a megfertőzött ember halálát is okozza. Próbálhatunk védekezni ellene, hozhatunk óvintézkedéseket, átalakíthatjuk az életünket, követhetünk protokollokat, de mindezek ellenére egyikünk se érezheti magát biztonságban. Nem tudhatjuk, képesek lehetünk-e megvédeni magunkat a fertőzéstől. Nem tudhatjuk, mi történik velünk, ha mégis megfertőződünk. Nem tudhatjuk, mikor és hogyan ér véget ez a megpróbáltatás. Nem tudhatjuk, mi az igaz a járvánnyal kapcsolatos tömérdek információból. A modern társadalomra és emberre jellemző alapvető bizonytalanság most a megszokottnál is nagyobb súllyal nehezedik a lelkekre.

A következő gondolatom viszont az volt, hogy micsoda lehetőség ez! Világjárvány, világméretű lehetőséggel!

Igazi és hamisíthatatlan „kairosz” van az egész emberiség számára, hiszen a „kronosz” kizökkent a rendes menetéből. Itt a megrendülés pillanata, az ember magába nézhet, szembesülhet földi létezése minden hiányosságával és kiszolgáltatottságával, átgondolhatja eddigi életét és… és megváltozhat. Jobb ember lehet, jobb élettel.

Érdekes lesz látni a világjárvány végén, kik és hányan élték meg ezt a tapasztalatot lehetőségként a változásra. A rám bízott közösségben látom jeleit a megrendülésnek. És látom jeleit a változásnak, a gondolkozás átalakulásának, a megfontoltabb cselekvésnek.

De látom jeleit a nagy lehetőség elszalasztásának is. A mindanynyiunk életére tragikusan nagy hatást gyakorló politikum – régi rossz szokása szerint – ismét rossz példával járt elöl. Mivel a cinikus megfogalmazás szerint rossz politikus az, aki egy jó kis válságból nem tud politikai tőkét kovácsolni, politikusaink igyekeznek jó politikusoknak bizonyulni… A nyilvánosság logikája szerint az, ami a reflektorfényben történik, megjelenik a hétköznapi emberek gondolkodásában, döntéseiben, szavaiban és tetteiben is.

Kétségtelen, hogy egy ilyen válságból nem csak jobb emberként, jobb élettel lehet kijönni. Nagy kihívás ez, a pandémia talán legnagyobb kérdése. Hogyan, milyen emberekként, milyen társadalomként fogunk kijönni belőle?

A Vigilia karácsonyi körkérdésére adott válasz teljes terjedelmében a folyóirat decemberi számában olvasható.

Forrás: Vigilia Szerkesztőség Facebook-oldala

Fotó:  P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír