Honvédelem és egyház

Március 7-én sajtótájékoztatót tart Iváncsik Imre a Honvédelmi Minisztérium (HM) politikai államtitkára, Szabó Tamás dandártábornok, katolikus tábori püspök, Lackner Pál ezredes, protestáns tábori püspök és Frőhlich Róbert dandártábornok, vezető tábori rabbi Szolnokon. A sajtótájékoztató témája a honvédelem és egyház, a katonai lelkigondozás.

Honvédelem és egyház, katonai szolgálat és lelki gondozás kérdései minden társadalomban az alapkérdések körébe tartoznak, amelynek intézményes keretét a tábori lelkészi szolgálat alkotja. A szerződéses hadseregre történt áttérés és a Magyar Honvédség szervezeti változásai természetszerűleg hatással voltak a HM Tábori Lelkészi Szolgálatra is. Az állandóság és a megújulás ezen a területen is jelen van. A sajtótájékoztató ezekről a változásokról kíván ismereteket közreadni.

A Magyar Honvédség tábori lelkészetét a rendszerváltást követően 1994-ben szervezték újjá és a két világháború közötti időszak mintáját alapul véve jött létre a HM Tábori Lelkészi Szolgálat Katolikus Tábori Püspöksége, Protestáns Tábori Püspöksége és Tábori Rabbinátusa. A három azonos jogkörrel rendelkező szolgálati ág az egyházak autonómiájának jegyében hierarchikusan nem tagolódik be a katonai szervezetek rendszerébe, lényegében önálló és a Honvédelmi Minisztérium háttérintézményeként funkcionál. Ezért is kapott külön elbírálást, ezért is tartozik a politikai államtitkár jogkörébe.

A katonai lelkigondozás témakörét általában leegyszerűsítő vélemények kísérik, pedig ez a terület mindenkor az állam és az egyház kapcsolatának fokmérője, a kormányzó párt egyházpolitikájának tükrözője is. Példaként elég megemlíteni, hogy a polgári életben nem kell leírni, hogy a hívek mikor melyik templomba és misére mehetnek, a pap, a lelkész mikor tart istentiszteletet stb. A honvédségnél mindezt szabályzatba kell foglalni, és ez nem valósulhat meg az egyes vallásfelekezetekkel történt egyeztetések nélkül. A honvédelmi vezetés legfőbb munkamódszere ezért is a rendszeres konzultáció, a személyes kapcsolattartás volt. A konzultációk természetesen kiterjedtek a történelmi egyházak vezetőivel történt találkozók szervezésére is.

A különböző szervezeti, személyi kérdések megoldásán túl hosszas egyeztetések után elkészült az a szabályzat, amely az egyes vallások és a tábori püspökségek, valamint a rabbinátus önállóságának tiszteletben tartásával rendezi a katonai és az egyházi vezetés közötti munkakapcsolatokat, eljárási formákat, jogköröket.

A téma jelentőségének illusztrálására elég talán csak annyit említeni, hogy mind a katolikus, mind a református és evangélikus, valamint a zsidó egyház is saját értékrendje, tanításai, szokásjogai alapján él és tevékenykedik. Ezeket a jellemzőket kellett összhangba hozni a katonai szervezetek működési rendjével, a parancsuralmi rendben működő szervezet elvárásaival. Mindezen ellentmondások ellenére sikerült olyan kompromisszumos megoldásokat találni, amelyek rendezik a munkáltatói jogkör gyakorlását, biztosítják a tábori lelkészet önállóbb gazdálkodását, szabályozzák a lelkigondozással kapcsolatos ellátás rendjét.

Varga József/Magyar Kurír