Igazságosság, szeretet és elégedetlenség

Balázs Zoltán annak a véleményének adott hangot, hogy az egyház társadalmi tanítását ma már interpretálni kell, figyelembe véve a mai helyzetet. Az előadó elemezte az igazságosság és a szeretet egymásnak feszülését. Szerinte a társadalmi igazságosság a leginkább emlegetett, de leginkább félremagyarázott fogalom, amely nem egyszer az egyházi dokumentumokban is tévesen szerepel. Az egyenlőtlenség nem egyenlő az igazságtalansággal. Újra kell tehát gondolni a szegénység és az igazságosság fogalmát.

Az előadó szerint többet kellene foglalkozni az egyház társadalmi tanításának közgazdasági vonatkozásaival, beleértve a piac szerepét is. A piacgazdaságnak jót tesz, ha több hívő ember vesz részt benne. A család nevelő hatása éreztetheti hatását a piacgazdaság vonatkozásában is – vélte az előadó, aki annak a véleményének is hangot adott, hogy a szeretet nevében tökéletesített társadalom, az „állami szeretet” végső soron a szeretet ellen való, tehát embertelen. Végül azzal zárta szavait, hogy a szeretetszolgálatot csak a hittel összekapcsolva tudja elképzelni.

Boros János filozófus rámutatott, hogy az egyház mint 2000 éves intézmény is felelős a társadalom milyenségéért. Az egyház mindig síkra szállt-e az elesettekért? Törekedett-e a társadalmi programok létrehozására? Sajnos látni kell – mondta az előadó – hogy az egyház még mindig nem találta meg az Evangélium szerinti társadalomformálás módját. Véleménye az, hogy új alkotmány kellene, új életmód, új gondolkodásmód. Az Igazságosabb és testvériesebb világot című körlevélből vett részletekkel illusztrálta Boros, hogy bizony a megfogalmazásban, a javaslatok kidolgozásában és határozottságban is van még mit pótolnia az egyháznak.

Tölgyessy Péter elemző szerint ma a magyar Európa legelégedetlenebb nemzete. Hogyan jutottunk ide? Forgószél-szerű gyorsasággal söpört végig az országon a rendszerváltás, aminek az lett a következménye, hogy rengeteg ember lába alól kicsúszott a biztos talaj. Hirtelen zúdult ránk az igazságtalanságok, a változások sora. Míg máshol ezen változások több száz év alatt következtek be, addig ez nálunk csak néhány évet vett igénybe – s ezt bizony megsínylette a társadalom. Ebből az következett – folytatta az előadó – hogy sokan elkezdték keresni, kik is tehetnek minderről. Két „felelőst találtak”: a gazdag embereket és a mindenkori kormányt. Hamar összeomlott a foglalkoztatottság és hatalmas adósságteher is nehezedett Magyarországra. Így jutottunk el a végtelen elégedetlenség állapotához.

Megoldási kísérlet több is történt. Medgyessy Péter például megpróbálta gazdaságilag kielégíteni az elégedetlenkedőket – s látjuk ma, hogy ez mégsem hozta meg a várva várt eredményt. Ma ugyanakkora az elégedetlenség, s ezen kísérletek sajnos további igényeket is támasztanak a társadalomban – tette hozzá Tölgyessy. Az állam szerepével kapcsolatosan az angolszász, a skandináv és az olasz, valamint a magyar felfogást összehasonlítva megállapította: a magyarok nem szeretnek az állammal azonosulni, nem szívesen fizetnek adót, de az állam gondoskodását elvárják.

Végül a baloldali, a liberális és a konzervatív megoldási kísérleteket elemezve a konzervativizmus nehézkes alkalmazkodására mutatott rá, hozzátéve, hogy ennek jó ellenpéldáját látta a körlevélben.

Bárdi Nándor a határokon túli szociokulturális helyzetet elemezte formai és belső tulajdonságaik, adottságaik alapján. Kitért a migráció, a természetes fogyás és elöregedés kérdésköre mellett az asszimiláció, a magyar-magyar és a magyar-roma viszony jellemzésére is. Felhívta a figyelmet a határon túli magyarság középrétegének szinte teljes elvesztésére és felvázolta a lehetséges jövőképeket. A sajátos státusz, a nyelv helyzete és a magyarországi támogatás különös összefonódására is rámutatott, s ezek lehetséges következményeire. A kisebbségpolitika és a magyarságpolitika taglalása után feltette a kérdést: mi képes integrálni a határon túli magyar társadalmat?

Pogátsa Zoltán beszédében Magyarország és az EU kapcsolatát boncolgatta. Mint mondta, az EU egyáltalán nem foglalkozik szociális ügyekkel, mert ha valami mégis ebbe a tárgykörbe tartozó területet kell szabályoznia, akkor azt rögtön az országok hatáskörébe rendeli. Előadásában összevette az amerikai és az európai szociális modelleket (amely utóbbi szerinte nem is létezik, vagy ha igen, akkor azt a magas adók és magasabb gondoskodás jellemzi). Szerinte a legjobb szociálpolitika a foglalkoztatáspolitika, ez a mai Magyarország egyik legégetőbb kérdése.

Elmondása szerint 14 évig hiányzott a tudatosság, amelyre most a költségvetési deficit és az áhított Euro-zónától való egyre intenzívebb távolodás világít rá. Szerinte baj van az állammal, a civil szférával és  morális problémákat is felfedezhetünk. Végezetül kifejtette, hogy az az ország, amelyik nem tudja, hogy mit is kezdjen magával, annak nincs világos Európai Uniós politikája sem. Sok kérdésben nem volt és nincs álláspontunk, amelyen sürgősen változtatni kellene.

Magyar Kurír