„Imaest a családodért” a budapesti Szeretetláng-kápolnában

                                          KÉPGALÉRIA –  klikk a képre!

A Szeretetláng magyar eredetű katolikus lelkiségi világmozgalom, amely az egyház tanítását vallva igyekszik megvalósítani az úgynevezett Szeretetláng Lelki Naplóban rögzített tanításokat. A Szeretetláng Lelki Napló Kindelmann Károlyné Szántó Erzsébet 1961 és 1983 között Jézustól és Szűz Máriától kapott magánkinyilatkozásait tartalmazza. Ennek teológiailag kivizsgált, kritikai kiadása 2010-ben jelent meg a Szent István Társulatnál, Erdő Péter bíboros ajánlásával.

A június 16-án a családokért tartott imaest könyörgő és engesztelő szentségimádással kezdődött, melynek során Bíró László püspök mondott elmélkedéseket, valamint a Szeretetláng Lelki Naplóból olvastak fel idézeteket az énekek, imádságok mellett.

Az első elmélkedésben a családreferens püspök kiemelte az elhangzott idézetből Jézus kérdését: „Csak bízzál bennem! (…) Ha nem bízod Rám ügyeidet, hogy intézzem el azokat?”  Majd Benedek pápa szavait említette, aki arra hívta föl a szentségimádó hívők figyelmét: gondold meg, ki előtt térdelsz… Az oltáriszentség apró kenyerében mindennek a teremtője van előttünk.

Ha szembefordulunk a teremtés rendjével, akkor mindennel szembefordulunk – figyelmeztetett XVI. Benedek, aki óva intett attól is, hogy szentségimádás közben önmagunkkal foglalkozzunk; azt az időt ne a saját sebeink, hanem Jézus sebeinek szemlélésével töltsük. A hamis vallásosság az ego körül forog – hangsúlyozta Bíró László, majd Tamás apostolt idézte fel, aki Jézus sebeit akarta látni, mert a sebek jobban kifejezték számára Jézus identitását, mint az arca.

„Tudom, hogy újra elestek, de ha azt látom, hogy nem kószáltok el messzire Mellőlem, gyorsan fel tudlak emelni benneteket elesettségetekből, mert isteni kezem közel van hozzátok. (…) Urunk, Jézus, most eléd hozzuk a családunk körében elkövetett vétkeinket, hogy irgalmadban bizakodva bocsánatodat kérjük.” (Lelki Napló)

A második elmélkedésben Bíró László utalt XVI. Benedek szavaira: a szentségimádás azt jelenti, hogy elidőzünk Jézus jelenlétében, hogy jelenléte betöltsön minket. A bűnbánat ehhez hasonló, hiszen a megtért ember ismérve szintén az, hogy betölti Isten jelenléte. Mindennek a gyümölcse lehet az, hogy nem kószálunk el messzire; hogy nem gondoljuk: majd mi kezünkbe vesszük az életünket. A megtérés egyben azt is jelenti, hogy visszaadom az autonómiámat Istennek, hasonlatosan Szent Ignác önátadó imájához:

Vedd el, Uram, egész szabadságomat.
Vedd el emlékezetemet, vedd el értelmemet, vedd el egész akaratomat.
Amim van és amit birtokolok, Te ajándékoztad nekem.
Most teljesen és egészen visszaadom neked és átadom, hogy Te irányítsd akaratod szerint.
Csak szereteteddel ajándékozz meg kegyelmedben, és gazdag leszek, s már nem keresek semmi mást.
Ámen.

A harmadik elmélkedésben a püspök feltette a kérdést: vajon mondhatjuk-e még azt, hogy Regnum Marianum, vagyis Mária országa vagyunk? Vajon elismer-e még minket Mária az ő országának? Az nyugtathat meg minket egyedül, hogy egy édesanya soha nem hagyja el a gyermekét… Az istenellenes vétkek ellenére is Mária országa maradunk.

Majd a szétszórt családokról szólt az imaest résztvevőihez: Megtettünk-e mindent? Hol kezdődik a családok szétesése? Kicsi dolgoknál kezdődik, hétköznapi dolgoknál, kis elutasításoknál; olyan pillanatoknál, amikor nem kerestük a másik kedvét. A hétköznapok szintjén tesszük-e a dolgunkat – ezt kell megkérdeznünk magunktól. Megtettünk-e minden tőlünk telhetőt? A megtérésünket a körülöttünk élőknek is észre kellene vennie…

Végül a negyedik elmélkedésben az anyai hivatásról beszélt Bíró László, mely egy nem eléggé, nem eleget dicsért hivatás. Egy konferencián úgy fogalmazott egyszer egy előadó: a nők legmagasabb szintű kreativitása továbbszármaztatni az életet és a szeretetet. Fontos szempont ugyanakkor, hogy az anya nem forrása az életnek, hanem továbbadója.

A szentségimádást követően szentmisét mutatott be Bíró László püspök, melyen koncelebrált Mészáros Domonkos OP, a soproni domonkosok hivatásgondozója, a MÉCS családközösség tagja.

A családreferens főpásztor a homíliában az imádkozó családról beszélt. II. János Pál pápa úgy fogalmazott: az együtt imádkozó család együtt marad – Ferenc pápa ezt kiegészítette azzal, hogy az egymásért imádkozó házaspár erőssé válik.

Az imádságot sokszor szinte luxusnak éljük meg, sokszor csak akkor imádkozunk, amikor tehetetlenek vagyunk, holott a lét egyetlen szilárd pontja, akitől soha sem kell majd elköszönnünk: az Isten. Ha imádkozunk, a lét eme egyetlen szilárd pontjával kerülünk kapcsolatba.

„Ami az imádság helye a napirendedben, az Isten helye az életedben” – vallják sokan. Az imádsággal lelket és lelkületet teremtünk, fölfele irányulunk, megnyílunk a Szentléleknek és a végtelennek. Ugyanakkor az imádság szinte mindig küzdelem, világiaknak és papoknak egyaránt; többek között azért, mert nem látjuk rögtön, vagy akár sok idő elteltével sem az eredményét, és azért, mert nem jó szembesülni önmagunkkal.

A családi imádság három alapvető összetevőből áll: a család közös imájából, a házaspár imájából, és az egyéni imából – melyek közül legnehezebb a házaspár imája. Mert a kommunikáció mélységére lenne szükség hozzá, megosztásra, „együtt időzésre”. Megbeszélni egymással a hitbeli megtapasztalásokat, a lelki dolgokat – amikről valóban nem könnyű beszélni. Ha nem járunk a házastársunk kedvében, akkor nem járunk az Úr kedvében sem – szögezte le végül Bíró László püspök.

A szentmise végén Kindelmann Győző, a Szeretláng mozgalom nemzetközi koordinátora, az alapító unokája megköszönte Bíró László püspöknek a mai katekézist, és utalt II. János Pál szavaira, aki a lelki mozgalmakat fenyegető veszélyekkel szemben a katekézis szerepét hangsúlyozta.

Fotó: Thaler Tamás

Verestói Nárcisz/Magyar Kurír