Imaóra a békéért és egy erőszak nélküli világért

Magyarországon az utóbbi hónapokban több olyan erőszakos bűncselekmény is történt, amely mélyen megrázta a közvéleményt, és számos kérdést vetett föl. Ha pedig saját életünkről még inkább felemeljük tekintetünket, és hazánk határain túlra tekintünk, látjuk, amint a Föld arcát sebek éktelenítik: a háború ütötte nyílt vagy üszkösödő sebhelyek. Együtt kell-e élnünk az erőszakkal? Velejárója-e életünknek, a történelemnek?

Vannak, akik erre a kérdésre beletörődő igennel válaszolnak. Az erőszak része az emberi természetnek – mondják. A gazdasági válság sokakat, egyéneket és népeket vezet arra, hogy egyre inkább csak saját magukkal törődjenek, saját jólétüket próbálják megőrizni, saját problémáikat megoldani. Így a szegények, az igazságtalanságot szenvedők még inkább magukra maradnak. A növekvő igazságtalanság pedig újabb konfliktusok forrása, miközben az erőszak még nagyobb igazságtalanságot hagy maga után.

Isten azonban nem törődik bele. Az erőszak úgy része az emberi természetnek, amint része a betegség is – mégis, kinek jutna eszébe lemondani az orvoslásról? Az erőszak és a háború a történelem betegsége. Meg lehet haladni, ahogyan sikerült nagyrészt meghaladni a rabszolgaságot, a kínvallatást vagy a halálbüntetést.

A hívő ember nem törődhet bele. De gyakran nem tudjuk, hogyan is válaszoljunk. A hívő első válasza, első műve mindig az imádság. A Sant’Egidio (Szent Egyed) közösség ezért mostantól minden hónap utolsó szerdáján esti imaóráját a békéért és egy erőszak nélküli világért végzi. Az Úrhoz könyörgünk, bízva szavában: minden lehetséges annak, aki hisz. Lehetséges kiűzni a háború és az erőszak gonoszságát az emberek szívéből és a történelemből, ha másként nem, imádsággal és böjttel. (vö. Mk 9,23; 29)

Az első alkalomra március 25-én, szerdán 18 órakor kerül sor Budapesten, a Váci utcai Szent Mihály-templomban.

Sant'Egidio Közösség/Magyar Kurír