Isten csendben cselekszik – Szentségimádási napot tartottak a győri szemináriumban

Az éves szentségimádási nap időpontja az „angyali doktor”, Aquinói Szent Tamás személyéhez kötődik, akinek liturgikus emléknapját a II. Vatikáni Zsinat előtt március 7-én ülték meg. A zsinat után már január 28-án ünnepli az ő emlékezetét az Anyaszentegyház – ezen a napon vitték át ugyanis ereklyéit Toulouse-ba 1369-ben. A szemináriumban Szent Tamás mennyei születésnapján van évről évre a szentségimádási nap, amelyen bátran kérjük az ő közbenjárását is, aki a tudománynak, tudósoknak, tanulóknak égi pártfogója.

A lelkinap ünnepélyes reggeli zsolozsmával indult, amelyet Császár István spirituális vezetett. Az imádság végén István atya kihelyezte az Oltáriszentséget, amely előtt a papnövendékek – félóránként váltva egymást – fejezték ki hálájukat, hódolatukat, így biztosítva az oratio continuát és a Szentség őrzését.

Közös reggeli után a Győrből származó Héray Márton atya gondolataival kerülhettünk közelebb a minket meghívó Istenhez.

Első elmélkedése kezdetén leszögezte: Isten ma is munkálkodik a világban, akár a különböző szerzetesrendek és egyházi mozgalmak karizmái által. Isten csendben, keveseket hív meg, hogy az ő művén vele együtt fáradozzanak. Ott tud csak azonban „hatást elérni” – kegyelmi ajándékait kiosztani –, ahol az emberek hisznek. A hívő ember hite megmutatkozik munkáján, életének alakításában.

Héray Márton FSO kiemelte: Isten odaadó, ajándékozó szeretettől indíttatva küldte el Fiát a világba, s ugyanezt a szeretetet várja tőlünk is. Beszélt arról is, hogy fontos, hogy az egyházi közösségekben egység legyen, ahogy Jézus is kérte az Atyát főpapi imájában: „Legyenek mindnyájan egyek.” (Jn 17,21) A kereszt, a szenvedés az Egyház sajátja. A nehézségek nem gyengítik, hanem erősítik, tisztítják.

Héray Márton atya a Krisztus Ügye Lelki Család tagja, mely közösséget Julia Verhaeghe (Júlia anya) alapította Belgiumban 1938-ban. Második, délutáni elmélkedésében elénk tárta a rend történetét, valamint az „ügy” Magyarországra való eljutásának, hazánkban való meghonosodásának hátterét, amelyben nagy szerepe volt a regnumos Regőczi István atyának.

A nap végén együtt imádkoztuk el a Jézus Szíve-litániát, majd az Oltáriszentség visszakerült őrzési helyére, a tabernákulumba.

Végül a szentmisében hálát adtunk az egyéni és közös imádságokból, valamint az elmélkedésekből nyert kegyelmi ajándékokért. Márton atya prédikációjában az aznapi evangéliumi szakasz utolsó mondatából kiindulva – „Aki nincs velem, az ellenem van, aki nem gyűjt velem, az szétszór” – arra buzdított minket, hogy mindig válasszuk Isten útját, hiszen ő mindnyájunkat be akar vonni üdvözítő tervébe.

A vacsoránál búcsúztunk el a szentségimádási nap vezetőjétől, akinek a Hallgatói Önkormányzat elnöke átnyújtotta a szeminaristák ajándékát.

Hálásan köszönjük Héray Márton atya tanítását. Életére, missziós szolgálatára Urunk és Mesterünk bőséges áldását kérjük.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Szanyi Norbert/Brenner János Hittudományi Főiskola

Magyar Kurír