Isten eggyé tud minket tenni a felekezetektől függetlenül

Ökumenikus lelkészkörök VI. országos találkozója

Hazai – 2010. április 30., péntek | 10:29

Hatodik alkalommal került sor április 29-én, csütörtökön az ország különböző részein tevékenykedő, egymással baráti kapcsolatot ápoló ökumenikus lelkészkörök egész napos találkozójára Budapesten, a káposztásmegyeri Szentháromság-plébánián. A rendezvényen jelen volt a Magyar Kurír tudósítója is. Az idei találkozó témája a pásztori és prófétai hivatás volt, melyet a keresztények általános papságának fényében vizsgáltak a papok, lelkészek.

A szolgálati papság feladata a papi nép, az általános papság összefogása – mondta Tomka Ferenc káposztásmegyeri plébános az Ökumenikus Lelkészkörök Országos Találkozóján, csütörtökön. Hozzátette: fontos, hogy elhiggyük, Krisztus leghőbb vágya az egység. Az egység a világ szentsége – fogalmazott –, nem „csupán” a híveké. Mondjunk igent az általános papságra, küldetésünk Krisztusé, hogy egyesüljünk őbenne – tette hozzá lelkésztestvéreinek mondott bevezetőjében a rendezvény házigazdája.

Tomka Ferenc a Magyar Kurírnak elmondta: az országban több helyen összejárnak különböző felekezetű lelkészek havi találkozókra, imára, a lelki egység erősítésére maguk között. E közösségek kezdeményezői közül sokan a Fokoláre Mozgalomhoz tartoznak. „Az országos találkozók úgy jöttek létre, hogy szerettük volna, felmutatni ezt az ökumenét, és körülbelül nyolc éve megszerveztük az elsőt. Célunk, hogy igazán testvérek legyünk. Sokszor panaszkodnak Európa-szerte, hogy lassul az ökumené, mi azt szeretnénk, ha lángolna” – mutatott rá. Jávorka Lajos tiszakécskei plébános hozzátette: tudtával 14 ökumenikus lelkészkör működik az országban.

De hogyan működik egy lelkészkör? Monoron évek óta hetente egyszer találkoznak a város különböző felekezetekhez tartozó lelkészei, a katolikus pap, a református és a baptista lelkész. Mint tanúságtételük során a katolikus pap elmondta: a keresztény felekezeteknek csak akkor van hitelük a város előtt, ha van kapcsolatuk egymással. Két éve például közös adventi gyertyagyújtást szerveztek a város főterén. Mindenki elcsodálkozott, de rá egy évre már a polgármester kérte meg őket erre, és ő maga gyújtotta meg az első gyertyát.

Gödöllőn a frissen odakerült evangélikus lelkészt felkereste a katolikus pap, és így indult el gyümölcsöző együttműködésük. Ha nincs elég terem az iskolában, együtt tartják a hittanórákat, ha szükséges, a közösségek kölcsönadják egymásnak sátraikat. A katolikus plébánia közössége például támogatást nyújtott az evangélikus lelkésznek, hogy autót tudjon venni, ami igen szükséges szolgálata ellátásához. De olyan is volt, hogy amikor az evangélikus gyülekezetben szigetelési munkát végeztek, a pünkösdisták szerezték be az alapanyagot, és a baptisták segítettek a munkában. Mint az evangélikus lelkész emlékezett, volt, hogy őt megáldotta katolikus kollégája, aki ezután megkérte, hogy „cseréljenek”, és a lelkész is áldja meg őt.

D. Szebik Imre nyugalmazott evangélikus püspök előadásában kifejtette: a felkent papságnak fokozott a felelőssége. A legtöbb hívő nem nagy igazságok kijelentését várja pásztoraitól, hanem azt, hogy mutassák meg, miként van jelen Krisztus a hétköznapi életben. Szebik rámutatott, hogy az ifjúságot három nagy veszély fenyegeti: a drog, amely már az egyházi iskolákban is jelen van, a túl korán elkezdett, csak ösztönkielégítő szexuális élet, és a bandákba verődés. A püspök Lenint idézte: ha a gyermekek hat éves korukig megtanulják Krisztus nevét és imádkoznak, akkor végleg elvesztek a kommunizmus számára. Mint mondta, a gyengék felkarolása mindig feladata a keresztény közösségeknek.

A délután folyamán a résztvevők három kiscsoportos beszélgetés közül választhattak: a gender-ideológia lappangó terjedéséről, a teremtésvédelem kérdéséről vagy épp a pásztori szolgálatról cserélhettek eszmét.

A találkozón részt vettek erdélyi, felvidéki és kárpátaljai lelkészek is. A Magyar Kurír a kárpátaljai Pogány Istvánt kérdezte, aki Munkácsról érkezett a találkozóra. Kifejtette: „Munkácson is van egy lelkészkörünk, református, görög katolikus és három római katolikus lelkész tartozik hozzá. Régebben ortodox is volt köztünk.” Megjegyezte: a kommunista rendszer itt is minden görög katolikus templomot odaadott az ortodoxoknak, ezeket most visszakéri a görög katolikus egyház, de az ortodoxok nem akarják visszaadni, és ebből sok feszültség van. De – mint rámutatott – „Isten nem olyan gyermekeket akar, akik veszekednek egymással. A lelkészkör megerősítés abban, hogy Isten eggyé tud minket tenni a felekezetektől függetlenül.”

Szilvay Gergely/Magyar Kurír