Isten iránti szeretetünk és tiszteletünk művészi kifejezése

A tudományos találkozó megnyitásaként Mayer Mihály pécsi püspök köszöntő szavai hangzottak el, majd a konferencia levezető elnöke, Kajtár Edvárd szólalt fel. A liturgikus gazdagság forrására utalva megjegyezte: Amikor a Teremtő közeledik az emberhez, nemcsak szavak útján közeledik, hanem képek, hangulatok, színek által, s ugyanígy az ember válasza sem puszta szó.

Békési-Marton Csaba zeneszerző, lantművész „Lelkem örülj ily szép örökségen“ címmel a XVI–XVII. századi magyar népnyelvi éneklésről, egyházi énekekről tartott előadást, a történeti ismereteket, adatokat zeneileg is illuszrálva.

Kálmán Peregrin OFM, a Magyar Ferences Könyvtár és Levéltár gyűjteményigazgatója a liturgikus művészetnek a rekatolizációban játszott szerepéről beszélt. A katolikus egyház mindazt, amit szóban elmond, képileg is meg tudja ragadni – emelte ki a barokk eszmeiség lényegi elemét. A barokk művészetben az isteni dicsőség pompája mutatkozik meg; együtt láttatja az emberi lét ószövetségi, újszövetségi és nemzeti történetét – fogalmazott a ferences szerzetes.

Verbényi István, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Liturgikus Intézetének irodavezetője a II. Vatikáni Zsinat liturgikus reformjának bevezetéséről és főbb irányvonalairól tartott előadást. Magyarországon az egyházi zene területén történt jelentős áttörés a liturgikus gyakorlatban – mondta. Megemlékezett a liturgia tudósáról, Radó Polikárp bencés szerzetesről, gyakran idézve őt. A liturgia a forrástól, Jézus Krisztustól induló, hosszú, csodálatos folyamat az évszázadokon keresztül a végidők felé – fogalmazott Verbényi István.

Török József, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara egyháztörténészének előadását a középkori Pécs liturgiai sajátosságairól (betegsége folytán) a résztvevők felolvasva hallgathatták meg. Az előadásban elhangzott, hogy a liturgiatörténészek korábban Szíjártó Nándor az „Egy középkori misekönyvünk” című tanulmánya alapján ismerhették meg a legrégebben nyomtatott pécsi misekönyv tartalmát. A Theologia c. folyóiratban 1936-ban megjelent értekezésében Szíjártó egy akkoriban használatos római misekönyvvel vetette egybe az addig csak könyvritkaságnak számító Pécsi Misszálét, és ennek kapcsán mutatott rá sajátos vagy annak vélt jellemzőire: a Pécsi Misszáléban foglaltak szerint a miséző papnak ajánlatos az egész kánont kívülről tudnia. A misekönyv első kutatója kiemelte a mai liturgikus gyakorlattól eltérő egyik vonást: a kehelynek vízzel és borral való előkészítése megelőzi az ostya felajánlását. A kutatás a fakszimile kiadással, a könyv hozzáférhetővé válásával kezdődik majd el igazán – hangsúlyozza előadásában Török professzor.

*

A találkozó záróeseményeként került sor a Pécsi Misszále ünnepélyes bemutatására. Mayer Mihály püspök köszöntötte a kiadvány megjelenését előmozdítókat és az érdeklődőket. Monok István, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója bemutatta a fakszimile kiadást, az 1499-ben nyomtatott misekönyv Pécsi Püspöki Kincstárban őrzött pergamen-példányának másolatát. Az 588 oldalas, 181x247 mm-es könyv 11 festett, aranyozott oldalt tartalmaz; a nyomtatás és az aranyozás a legmodernebb technológia felhasználásával készült. A fakszimile kiadásban kézi bőrkötéssel és eredeti veretek másolatával is igyekeztek az eredeti könyv hangulatát megidézni. A fakszimile kiadvány mellett egy három tanulmányból álló kötet található, melyben a könyvet megrendelő Ernuszt Zsigmond püspökről, a misekönyv sorsáról, illetve liturgiai és művészettörténeti értékéről olvashatnak az érdeklődők.

Magyar Kurír