„Isten kicserélte a szívemet!” – Nagymarosi Ifjúsági Találkozó

A napot a reggeli ima indította, amelyet Várnai Péter atya vezetett. Ezután 10 órakor Berkecz Franciska SSS, a Szociális Testvérek Társaságának általános elöljárója tartott előadást a nap fő témájáról, beleszőve megtérése személyes tapasztalatát, valamint a szeptember 17-én boldoggáavatott Salkaházi Sára szociális testvér életútját is.

Franciska testvér egyetemista korából idézett fel egy emléket: arra vágyott, hogy valaki nagyon szeresse őt. Isten számára akkor még nem volt „Valaki”. Ekkor egy idős szerzetesnővel találkozott, Wagner Viktória szociális testvérrel, akinél megtapasztalta azt a szeretetet, amelyre vágyott – „hogy értem van jelen”. Egyszer csak úgy érezte, „ki kell próbálnia”, amit Viktória testvér mond: esélyt adni Jézusnak. Bement egy templomba, és életében először imádkozott a szíve mélyéből, s arra kérte Jézust, változtassa meg őt. Öröm, szabadság, a szív nyitottsága, boldogság – ezeket tapasztalta meg. „Olyan gondolataim voltak, mint korábban sosem, és olyan nyitott volt a szívem, mint még soha” – mondta. „Boldog vagyok: hát szeret engem az Isten! … Isten kicserélte a szívemet!”

Azt tapasztalta meg, hogy „az embernek Isten szeretete egyedül elég”. A megtéréshez pedig „kellek én, az én szabad döntésem és Isten kezdeményező szeretete”. „De ahhoz, hogy elinduljak ezen az úton, fontos, hogy valami űzzön, hajtson, lendítsen; hogy vágyak mozgassanak valami felé, ami több, s amire igazán szükségem van” – tette hozzá. Egy hasonlattal élve úgy fogalmazott: „A megtérés, az Istenhez térés azt jelenti, hogy az önközpontúságból megfordulok Isten felé, aki számomra a nap. A megtért ember napraforgó. Az egész ember Isten felé fordul, és már nem én vagyok a saját napom.”

A megtérést önmagunkban kell kezdenünk – folytatta. A megtérés jelenti az értelem megtérését, az érzelmek odafordítását Krisztushoz, az erkölcsi megújulást, és azt is, hogy felelősséget vállalok a környezetemért, a jövőért, tehát egyfajta társadalmi, kulturális megtérés is.

Amikor az ember keres valamit, valójában a szeretet megtapasztalását keresi; minden tettünk motívumában benne rejlik a szeretet utáni vágy, amit csak Isten tud beteljesíteni, az Õ szeretetét tapasztalhatjuk meg minden szeretet mögött – mondta Franciska testvér. „Ez a szeretet pedig az életünk alapja.”

Előadása során többször is idézte Boldog Salkaházi Sára naplóját. Ez a részlet az ő megtérésének idejéből való: „Úgy szeretném az Úr Jézus elé teríteni lelkemet, szívemet. Egészen és fenntartás nélkül átadni neki. Jézusom, egészen a tiéd akarok lenni, segíts, hogy sikerüljön! Szeretném kivetni a szívemet és szőnyegként eléd teríteni. Ó, én drága szép jegyesem! Szeretném kitárni a lelkemet, hogy láthatólag is eléd tegyem! Két kezemmel nyújthassam át, édes, édes Jézusom! Mily nagyot fordult az életem a te akaratod miatt…”

Az érdeklődők a plébániakertben az előadás után Lothringer Éva testvér vezetésével részletesen is megismerhették Salkaházi Sára életét gyermekkorától a vértanúságig. Berkecz Franciska a Szociális Testvérek Társaságának két másik tagjával együtt a művelődési házban állt a kérdezők rendelkezésére.

A református templomban a biblikus előadást a szombathelyi Martos Balázs atya tartotta – a téma ezúttal a „megtérés a Bibliában” volt. A kálvárián Brückner Ákos, Somogyi Sándor és Várnai Péter atyák válaszoltak a fiatalok kérdéseire. A kiscsoportos beszélgetések színhelye a Duna-part volt. Idén is két helyszínen voltak szerzetesi fakultációk (férfi és női szekció), amelyek lényege, hogy a szerzetesség iránt érdeklődő fiatalok szerzeteseknek tehetik fel kérdéseiket, és közelebbről megismerhetik a rendek életét. A plébániatemplom altemplomában hagyományos módon szentségimádás folyt, Kerényi Lajos atya „keresői” pedig most is megtöltötték a templomot. A találkozón látogatást tett Beer Miklós váci megyéspüspök is.

A nap speciális koreográfiájához tartozott, hogy a szentgyónást elvégző fiatalok egy-egy gemkapcsot kaptak – az ezekből formálódott láncot pedig a szentmise előtt az oltár előtt lévő keresztre helyezték, ezzel jelképezve azt, hogy a megtérés által (újra) bekapcsolódunk Isten életébe, s ezáltal a krisztusi közösségbe is.

A szentségimádás és közös éneklés után kezdődött a szentmise. A nagymarosi találkozók hagyománya, hogy a záró szentmise bemutatására a szervezők egy püspököt hívnak meg. Ez alkalommal Varga Lajos újonnan szentelt váci segédpüspök koncelebrált a jelenlévő papsággal.

Horánszky Anna/Magyar Kurír