Isten merészsége, hogy emberekre bízza magát

Június 29-e a Szentatya pappá szentelésének 60. évfordulója. Az egyház nagy örömmel készül rá. A püspöki konferenciák a Papi Kongregáció bátorításával hálaadó szentmisére és imára hívnak, szentségimádásra buzdítanak a papi hivatásokért, kérve az aratások Urát, hogy küldjön új munkásokat szőlőjébe.

XVI. Benedek élete valóban teljesen papi élet. Egészen fiatalkori hivatás az övé, szemináriumi képzését csak a háború drámai tapasztalatai szakították meg egy időre. Huszonnégy éves korában szentelték pappá bátyjával, valamint az Istenben és az egyházban jól megedződött fiatalok népes csoportjával együtt. Olyan példákra tekintettek fel, mint Alois Andritzki fiatal pap, akit 1943-ban, 31 éves korában öltek meg Dachauban és akit néhány nappal ezelőtt boldoggá avattak. Internálása előtt megfogadta: „Sohasem feledkezünk meg egy pillanatra sem papságunkról”.

Benedek pápa a papságról szóló elmélkedésekkel és fennkölt szavakkal ajándékoz meg bennünket, mint például egy évvel ezelőtt, a Papság évének lezárásakor. Azonnal érzékelhető, hogy gondolatai személyes tapasztalatának legmélyéből erednek, a megkapott és hűséggel ápolt kegyelem élményéből.

Most ezek egyikére emlékezünk: „Istennek ez a merészsége, hogy magát emberekre bízza; hogy ismerve gyengeségeinket mégis képesnek tart bennünket arra, hogy nevében cselekedjünk és jelen legyünk – Istennek ez a merészsége az a valóban nagy dolog, amelyet a papság szó magában rejt”. Lélekben csatlakozunk a Szentatya imájához, azt kérve, hogy példája, amelyet alázatosságáról és örömteli hűségéről mutat ennek a merész Istennek a szolgálatában, hasson ösztönzően új hivatások megszületésére és minden pap életszentségére.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

(tzs)