
Ettől azonban az ember nem lesz jobban tudatában saját méltóságának, és nem fog jobban megnyílni embertársai felé sem. A kereszténység szükséges ahhoz, hogy megtaláljuk az új humanizmus igazi értelmét – fogalmazta meg a Szentatya – ehhez pedig világosan kell látni, hogy a kereszténység nem egy mítosz, hanem Isten – a Szeretet – emberi arcának kinyilatkoztatása Jézus Krisztusban.
A kereszténységet nem űzhetjük a mítoszok és az érzések világába, hanem figyelembe kell vennünk azt, amit az emberre vonatkozó igazságról megfogalmaz. A kereszténység képes lelkileg átalakítani az embert, azaz segíteni őt abban, hogy a történelem folyamán megvalósítsa azt, amire hivatott.
A Szentatya kifejezte meggyőződését, hogy ha nem ismerjük meg Istent Krisztusban és Krisztussal, az egész valóság egy megfejthetetlen rejtvénnyé válik.
Az ismeretet, a tudást soha sem korlátozhatjuk csupán az intellektuális szférára. A tudás magába foglal egy mindig megújult készséget is arra, hogy előítéletek nélkül tekintsünk a dolgokra, elszakadva előre megfogalmazódott gondolatainktól, és hagyjuk, hogy a valóság 'lelkesítsen' minket: az abban rejlő igazságot úgy fedezhetjük fel, hogy a megértést egyesítjük a szeretettel.
Csak az emberi arcot öltött, Jézus Krisztusban kinyilatkoztatott Isten gátolhat meg minket abban, hogy korlátokat szabjunk a valóságnak, éppen korunkban, akkor, amikor az a megértés egyre összetettebb és újabb szintjeinek létrejöttét kívánja meg.
Mindehhez – állapította meg XVI. Benedek – a társadalomnak sürgetően szüksége van arra, amit a bölcsesség birtoklásához az egyetemek nyújtani tudnak. Az egyetemeknek e szolgálata kiterjed arra is, hogy a kutatásokat és tudományos tevékenységeket ez emberi méltóság előmozdítása és a szeretet civilizációjának megvalósulása felé irányítsa.
Magyar Kurír