
A főpásztor beszédében sorra vette a keresztény pünkösd ünnepének ószövetségi előzményeit, többek között a hálaadás ünnepét, a „hetek ünnepét", az aratási ünnepet, illetve a sinai törvényadás emlékezetét, és rámutatott arra, hogyan bontakozik ki ezek mélyabb jelentése Krisztus misztériumában. „A Szentlélek kiáradása tanítás és törvény számunkra és az egész emberiség számára" – utalt például a mózesi törvény kihirdetéséről való megemlékezésre.
Az aratási hálaadással kapcsolatban pedig kifejtette: „Jézus isteni mindentudásában megjövendöli azt is, hogy „más, aki vet, és más, aki arat. Nos, azért küldtelek benneteket, hogy learassátok, amit nem ti munkáltatok” (Jn 4,37-38). És valóban, Krisztus megváltó áldozata és a Szentlélek ereje munkálja az emberek üdvösségét, megtérésünket, bűntől való szabadulásunkat. És mégis, éppen Pünkösdkor a tanítványok átélik, hogy az emberek tömegesen hisznek az ő igehirdetésüknek. (...) Hát ilyen váratlan az aratás, ilyen aratási ünnep a keresztény Pünkösd. Ez az ünnep hordozza annak ígéretét, hogy mindig lesznek a történelem során, akik szavunkra hinni fognak, hogy Krisztus vetését a Szentlélek érleli. Ebben az aratásban lehetünk a munkatársai. Optimizmus ünnepe tehát a Pünkösd."
Az első pünkösd napján együtt imádkozó apostoli közösségre utalva így buzdított az egyetértő, egy szívvel való könyörgésre: „Maga Jézus is azt ígéri: „Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól” (Mt 18,19). Hát még ha egy egyetértő sokaság fordul kérésével Istenhez! A körmenetek és a templomban imádkozó népes közösség ennek a hitnek a kifejezései. Két évvel ezelőtt, a városmisszió alkalmával, de azóta is többször tapasztalhattuk, hogy ha Isten ügyében jövünk össze, velünk van a Szentlélek."
Majd a szentség kiszolgáltatását várókra utalva így folytatta: „A bérmálkozókra – mint a szertartás mondja – úgy száll le a Szentlélek, mint az apostolokra az első Pünkösd napján. Hisszük és tapasztaljuk, hogy megkapjuk tőle az erőt hitünk bátor megvallására és a Krisztus tanítása szerinti életre. Bármilyenek az anyagi körülmények, bármilyen válságokkal kell is szembenéznünk a mindennapi életben, a mi örömünk és optimizmusunk sokkal szilárdabb valóságra épül. Istent és egymást szeretni mindig lehet. És Isten a helytállásunkat nézi, nem pedig azt, hogy milyen kellemes körülmények között éltünk."
(Erdő Péter bíboros szentbeszédének teljes szövege Dokumentumok rovatunkban olvasható.)
Magyar Kurír