Jézus is sírt az Olajfák hegyén

Nagypénteken az egyház nem mutat be szentmiseáldozatot, az úgynevezett csonka mise szertartásával fejezik ki a Krisztus halála felett érzett gyászt. Erdő Péter vezetésével az asszisztencia némán vonult az esztergomi bazilika üres oltára elé, ahol a főpásztor leborulva, csendben imádkozott.

„Jézus maga is sírva imádkozott, amikor a halálára gondolt” – hangsúlyozta Erdő Péter a János-passiót követő beszédében. A bíboros felidézte, hogy Dávid király is Jézushoz hasonlóan az Olajfák hegyén sírt akkor, amikor fellázadt ellene a fia és neki – hosszú, dicsőséges uralkodása után – menekülve kellett elhagynia Jeruzsálemet. Ám Dávid az Úrhoz könyörgött, ő pedig vert helyzetből is győzelemre segítette.


A főpásztor ezután azon elmélkedett, hogy mi, emberek mennyi mindenen sírunk, ha tehetetlennek érezzük magunkat. Siratjuk elhunyt szeretteinket, siratjuk a múltat és a jövőt, de leginkább bűneinket, rossz irányba fordult életünket. A magunk erejéből ugyanis ezt sem tudjuk helyrehozni.

Jézus is sírt az Olajfák hegyén, hiszen az ember tehetetlen a halállal szemben. Ám ezek a könnyek Isten szívéig hatoltak: az ember gyengesége Isten mindenhatóságával találkozott. Jézus tehát emberként engedelmeskedett a mennyei Atyának, és minden erejével azonosult Isten tervével, ezért emberségét is minden árnyék és akadály nélkül beragyogta az Isten. Jézus nekünk is megszerezte ezt az örök üdvösséget, ha fenntartás, önzés és ellenállás nélkül követjük őt.

Fotó: Mudrák Attila

Magyar Kurír
(asz)