Jó munkát! Jézusért!

„Jézus felment a hegyre és magához hívta, akiket kiválasztott”, hirdette a Találkozó mottója. A program is ennek megfelelően alakult. A nyitó szertartás után a cserkészek kezükben égő mécsessel zarándokoltak végig a „meredek hegyi ösvényeken”, a találkozónak helyet adó Szent Gellért iskola folyosóin és termein.

A csoportot Neruda Károly cserkészlelkipásztor vezette, aki a grafikával illusztrált állomásokon a másnapi „kapaszkodók” gondolatairól tartott rövid elmélkedéseket, megalapozva ezzel a hétvégi program témáit. Ezt követően számos cserkész végezte el szentgyónását, majd a Szentlelket segítségül hívó késő esti szentmisével zárult a „lelki portya”.

Másnap, a hegyi ösvény „kapaszkodóin”, a cserkészélet legidőszerűbb kérdéseit vitatták meg fiatal cserkészmesterek segítségével a csoportokba osztott résztvevők. A laicizált társadalom lelkiséget kikezdő „szakadékai”; a cserkészmunka alapját képező hit és valláserkölcs jelentősége; a katolikus cserkészek Anyaszentegyházunkhoz való kötődései és az ezt lazító hatások; korunk szexuális forradalmának romboló ártalmai; az Isten akarata szerinti tiszta élet és a keresztény házasságban megélt megszentelő szerelem kérdései adták a megbeszélések gerincét.

A cserkészek megállapították, hogy e kérdésekben sem otthon, sem az iskolában, de még a hittanórákon sem kaptak ilyen nyílt és állásfoglalásra késztető iránymutatásokat. A „hegy csúcsához” közeledve a jellemes élet követelményeit és annak hitéletre alapozott megvalósítását gondolták át. A cserkészet célja a jellemnevelés, azaz élménypedagógiával alakítani az Isten akarata szerinti embert.

Végül a közösségépítés kérdése került megbeszélésre. Közösség Istennel és közösség a cserkészetben. Az ima, az önuralom és a szeretet (jó tettek) vállalásával alakul, teljesedhet ki a szeretetközösség.

Ezt követően Legeza László ügyvezető elnök az MCSSZ anyagi gondjait ismertette és ezek megoldására széleskörű együttműködést szorgalmazott. Az esti szentmisét Brückner Ákos Előd ciszterci, a Táborkereszt elnöke mutatta be. A gyertyafényes „tábortűzön” Kérdés, hogy mi a kérdés címmel, Vigassy Mihály regnumi atya, plébános válaszolt a cserkészek „meredek” kérdéseire.

Ezután az őrsök Nagy István író tanulságos állatmeséit jelenítették meg.

A találkozó utolsó napján délelőtt Grodvalt Ottó csapatparancsnok, informatikatanár a számítógépek robbanásszerű elterjedésével kapcsolatos emberi tényezőket elemezte, segítve ezzel a cserkészek helyes magatartásának kialakítását a számítógépek világában.

Ezt követően Fehér János, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia rendszergazdája vetített előadásban mutatta be a ma már számos katolikus honlapot, köztük a Táborkeresztet is. Csermák Bálint, a HÁLÓ Katolikus Közösségek Hálózatáról beszélt, amelyben a Táborkereszt képviselői kezdettől fogva, immár több mint tíz éve részt vesznek.

Befejezésül Roszmusz András, a Magyar Cserkészszövetség elnöke adott tájékoztatást az idén kilencven éves Szövetség helyzetéről és terveiről. A záró szentmisét Vigassy Mihály plébános mutatta be, öt cserkészkispap oltárszolgálatával.
Az eredményes cserkészvezető-továbbképző hitéleti program Arató László cserkésztiszt, a Táborkereszt c. újság főszerkesztőjének szellemi előkészítése nyomán, Paulini Levente országos vezetőképző cserkésztiszt irányításával valósult meg.

A jelenlevő cserkészek gazdag közösségi és lelki élményeket vittek haza, hogy azokat saját csapatukban kamatoztassák A Táborkereszt Kárpát-medencei XII. Találkozóján részt vett cserkészek valóban jó munkát végeztek – Jézusért! – írja a találkozóról készített beszámolójában a Táborkereszt Sajtószolgálat.

MK