Jól szeretni a fiatalokat – A szatmári egyházmegye egyháztanácsosai találkoztak Máriapócson

KÉPGALÉRIA –  klikk a képre!

A találkozó fő kérdése ez volt: „Mit tehetünk fiataljainkért?” Ennek feltárását, kibontását az egyháztanácsosok maguk kérték az előző találkozók alkalmával, ugyanis szeretnék jobban bevonni a fiatalabb korosztályok tagjait a plébániák életébe. Mint a plébánosok tanácsadói, segítői, az egyháztanácsosok reális képpel rendelkeznek a fiatalok jelenlegi szerepvállalásának mértékéről, azonban sokszor híján vannak az eszközöknek.

Az egyháztanácsosok a pénteki megérkezés és közös ima után szombaton reggel a kegytemplomban szentmisén vettek részt, amelyet Bíró László püspök és Kocsis Fülöp metropolita celebrált, majd Tóth László nyíregyházi plébános tartotta meg a nap előadását a fiatalok világáról, az egyháztanácsosok körükben való küldetéséről. Miután áttekintette a különböző (X, Y, Z, Alfa) generációkat és jellemzőiket, a jelenkor fiataljait a digitális korhoz kapcsolta. Míg az Y generáció életét átszőtte a technika, a Z generáció már a digitális világba született bele. Másként tekintik a világot, kisebb a reakcióidejük, más a problémamegoldási mechanizmusrendszerük, szabad a véleménynyilvánításuk, igénylik a folyamatos nyilvánosságot és online jelenlétet. Erre a környezetük determinálja is őket, hiszen baráti közösségük, de munkaadóik is természetesnek veszik és elvárják, hogy folyamatosan elérhetőek legyenek és minden körülmények között jó válaszokat adjanak. Nem könnyű így élni, ez sajátos gondokat vet fel. Megváltozott ugyanakkor az a beágyazott rend, miszerint az idősek oktatják a fiatalokat: a digitális világban a fiatalok sokkal jobban boldogulnak, és az idősebbeknek – a szüleiknek, nagyszüleiknek – tőlük kell az újdonságokat megtanulniuk. Ez az időseknek valós problémát jelent, hiszen veszélyeztetve érzik régi tekintélyüket. De a szabad véleménynyilvánítással, a reális világképpel a fiatalok már egyedül meghozott, saját döntéseket is jogosan követelnek: ők döntik el például, hogyan öltözzenek, hogyan fejezzék ki jellemüket, gondolataikat. Mindemellett a fiataloknak jó tanítókra van szükségük. A felnőttek, idősebbek akkor tarthatják meg tekintélyüket, ha hitelesek maradnak, ha teszik is, amit mondanak, a kimondott szó mögött a tudás mutatkozik meg, ugyanakkor nyitottak az újra. Így lesznek a felnőttek jó tanítók.

Tóth László azt javasolta az egyháztanácsosoknak, hallgassák meg, ismerjék meg a fiataljaikat, kérdéseiket, problémáikat. Szeressék őket jól, fogadják el őket olyannak, amilyenek, legyenek segítőkész barátaik, valamint keressék a találkozás új módjait – menjenek el oda, ahol a fiatalok szívesen tartózkodnak, vagy vigyék el őket oda. A fiatalokat akkor kapcsolhatják be a plébániaközösségbe, ha megszólítják őket, feladatot, teret, szabadságot adnak nekik, a hibák esetén nem ítélkeznek, hanem segítenek. A digitális világ gondjait például a fiatalokra bízhatja a plébániaközösség, hiszen nekik könnyebb helytállniuk e téren.

A csoportbeszélgetések során a tanácsosok együtt vizsgálták meg a fiatalok különböző plébániákon való jelenlétét, rámutattak a hiányosságokra, keresték a fejlődés lehetőségeit. Később az ifjúsági iroda képviselői és két ifjúsági csoportvezető érkezett hozzájuk, bemutatták a fiataloknak szóló programokat, valamint tanúságot tettek: a csoportvezetők felidézték, hogyan lett fontos nekik plébániaközösségük, hitük, kik voltak, akik bevonták őket, és milyen feladatokat látnak el szívesen. Az egyháztanácsosok kérdéseket tettek fel nekik: mire lenne szükségük, hogyan lehet több fiatalt meghívni, megtartani. A csoportvezetők elmondták: segítséget, támogatást, bátorítást, nekik szóló programokat várnak.

A találkozó során további eszmecserékre is jutott idő, a résztvevők még szombat este áttekintették az elkövetkező évre vonatkozó terveiket, vasárnap pedig értékelték a találkozót.

Forrás és fotó: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír