Kamatoztatni a ránk bízott talentumot – Beszélgetés Veres Andrással

- A nyáron ünnepelte pappá szentelése 25 éves jubileumát. Mit jelentett mérleget készíteni ebből az alkalomból?

- Életemben folyamatosan olyan változások történtek, amelyek mind egyfajta mérlegkészítésre bíztattak. Ennek során tudatosulnak az emberben mindazok a hiányosságok, hibák, amiket elkövet, és azok az eredmények is, amik emberileg nézve eredménynek mutatkoznak. Számomra az a legfontosabb, hogyan látja tevékenységemet, életemet a mennyei Atya, a gyengeségeimmel, erényeimmel együtt. Tudom, hogy az egyház és a lelkek szolgálata nem igazán mérhető. Az ember nem tudja megmondani, hogy egy prédikáció, lelki beszélgetés, gyónás következtében mi indul el az emberi lélekben. Azt csak az Úr látja. Visszatekintve azt mondhatom, a huszonöt év minden pillanatában a legjobb tudásommal azt akartam szolgálni, hogy az embereket Krisztushoz vezessem.

- Papsága 25 éve nagyon változatos tevékenységek sorozata. Dolgozott káplánként, tanított Egerben és Budapesten, rektor volt a Pápai Magyar Intézetben, vezette a Püspöki Konferencia titkárságát, most pedig öt éve a Szombathelyi Egyházmegye püspöke. Melyik feladatkörben érezte leginkább otthon magát?

- A különböző feladatokra szóló felkérésekkor mindig kicsit féltem. Talán a legelső esetben nem, mert nagyon-nagyon vártam a tanulmányaim után, hogy végre gyakorló lelkipásztor lehessek. Szembesülve a további kihívásokkal, néha kicsit úrrá lett rajtam a kishitűség és a félelem. A feladatokat kihívásként éltem meg. Ezeket nem kerestem, hanem elöljáróim bíztak meg vele. Igyekeztem mindegyikben helytállni. Utólag értékelve azt kell mondanom, mindegyik megbízatást megszerettem. Mindegyiknek más-más volt a sajátossága: gyakorló lelkipásztorként, káplánként egészen mást csináltam, mint szemináriumi elöljáróként vagy tanárként. Rómában egészen új feladat várt rám, majd a Püspöki Konferencia szintén más feladatot adott. Ez utóbbira teológiai tanulmányok során nem lehetett felkészülni. De mindegyikben igyekeztem becsülettel helytállni, tenni a tőlem telhető legtöbbet és legjobbat.

- Említette egy ízben, a püspök hármas feladata: a tanítás, a megszentelés és a kormányzás. Hogyan viszonyulnak ezek egymáshoz a munka során?

- Mindhárom nagyon fontos. Egyes területeken, mint például a tanítás, talán könnyebben ér el az ember sikereket. A kormányzásnak súlyos tehertételei vannak, mert az embereket igazgatni, kormányozni nem könnyű feladat. Ezt a szülő is megtapasztalja a saját gyerekén keresztül. A vezető beosztású emberek hangsúlyozottan átélik ezt. Az igehirdetésnek, a megszentelésnek sokszor nem látjuk a gyümölcseit, csal legfeljebb jóval később. De tennünk kell, mert erre szól a küldetésünk. Mindnyájunk számára egy fontos dolog van: a kapott feladatban a lelkiismeretünk szerint legjobban helytállni. Nem a civil életben megszokott mércék szabják meg a papi munka eredményességét. Csak egy dolog legyen előttünk: az Úr ne kérhesse számon rajtunk, hogy miért nem kamatoztattuk a ránk bízott talentumot. Ha kamatoztatjuk, akkor rajtunk lesz az áldása.

- Többször beszélt a gazdasági válság aggasztó morális kihatásairól. Bizakodóbb, amióta változások történtek az országban?

- Mindenféleképpen, hiszen pozitív jeleket látok. Bár szociális téren nagyobbnak tűnik az elszegényedés, mégis személyre szólóbb a gondoskodás. A családok vonatkozásában is pozitív fejlemények indultak el. Ezt azért tartom alapvetőnek, mert az egész társadalomra rányomja a bélyegét az, hogy milyenek a családi körülményeink. Csak egy jó családban tud az ember kiegyensúlyozott, harmonikus személyiségként élni. Ez meghatározza a munkáját, a családtagjaihoz és a másik emberhez való viszonyát, mindent. Ezen a téren hála Istennek sok szép, pozitív jelet látok, amihez talán a Család éve is hozzájárult.

- A megszólalásai, egyházmegyei programjai  azt mutatják, a családok sorsa a szívügye.

- A pszichológusok is hangoztatják, hogy az emberi személyiség a családban formálódik a leginkább. Akinek nincsen családja, az szenvedi el a legnagyobb sérüléseket. Ezért a családokat és házasságokat meg kell erősítenünk, fel kell mutatnunk a család, mint életforma vonzerejét. Ebben az összefüggésben a családnak, mint alapközösségnek a hiánya félelmetes jövőt vetít elénk. Ezt meg kell előznünk, mindent meg kell tennünk azért, hogy a házasságokat és a családokat megerősítsük.

- A Szombathelyi Egyházmegye aktuálisan a Magyar Katolikus Rádió hálózatához való kapcsolódás kapcsán erült a figyelem középpontjába. Mit jelent ez az egyházmegye számára?

- Nagy örömmel tölt el, hogy Szombathelyen ismét szól a rádió, és reménnyel, hogy országosan egyre több helyen szólni fog. Naponta egy órás helyi hírmagazin készül, ami átfogó képet tud nyújtani életünkről. Örülünk  A Mesélő város című helytörténeti műsornak, ami kapcsolódik a több éve végzett muzeológiai munkánkhoz.

- Az egyházmegye nagy gonddal ápolja Brenner János emlékezetét. Hol tart a boldoggá avatási eljárás?

- Örömmel számolhatok be arról, hogy Rómában jól haladnak a dolgok. Az 1999-ben indult  eljárás első, egyházmegyei vizsgálati szakasza 2008 nyarán zárult. A bíróság az eljárás során 34 tanút hallgatott ki, megvizsgálták Brenner János írásait, majd az eljárást Rómában folytatták. Mára elkészült a pozíció, arra vár, hogy a kongregáció kijelölje a konzultáló bizottságot, akik dönteni fognak az ügyről. Ősszel szeretnék Rómába utazni, hogy megismerjem a fejleményeket. Bízom benne, hogy nemsokára sor kerülhet a várva várt boldoggáavatásra.

- Miért tartotta fontosnak, hogy önálló könyvkiadót hozzanak létre?

- Két éve indítottuk útjára a Martinus Kiadót. A háború előtt az egyházmegyének volt kiadója, amit a Martinus révén megújítottunk. Nem országos kiadókkal akarunk versenyezni, hiszen erre nincsenek lehetőségeink. Fontosnak érzem, hogy a Martinus című újságunk mellett legyenek olyan kiadványok is, amelyek egyházmegyei szinten érdeklődésre tarthatnak számot. A múltban az egyházmegyének kiváló költői, írói voltak, akiknek munkáit ma már alig ismerik, mert a könyvek vagy elvesztek, vagy könyvtárak mélyén porosodnak. Szeretnénk ezeket is kiadni, megmutatni aktualitásukat, közvetíteni nekünk szóló üzenetüket. A jövő bíztató, hiszen a Család Éve kapcsán kiadott imakönyvből 21 ezer példány fogyott el, amit egy nagy kiadó is megirigyelhet. A kiadó célja, hogy a társadalom felé közvetíteni tudjuk azokat az értékeket, amelyek keresztény életünket jellemzik és hiszem, hogy minden ember életét gazdagíthatják.

Trautwein Éva/Magyar Kurír