Karácsony a költészetben

Az Arany Jánostól József Attiláig és napjaink költészetéig terjedő lírai válogatásban a főpásztor elsősorban az adventi-karácsonyi ünnepkörre koncentrálva emelt ki és mutatott be verseket és alkotóikat.

A sort Arany János „Honnan és hová”, valamint „Fiamnak” című költeményeivel nyitotta.  Az est központjában Ady Endre és József Attila lírai alkotásai állottak. Párhuzamba állította az egymáshoz közelálló lírai gondolatsorokat, így szemléltetve egy-egy biblikus, spirituális vallomáscsokornak a sokszínűségét, sokrétűségét, sajátosságait.  Elhangzott többek között Adytól az „Ádám, hol vagy?”, „Az éjszakai Isten”, a ”Volt egy Jézus”, a „Krisztus-kereszt az erdőn”, a „Virágos karácsonyi ének”, illetve József Attila „Isten” címmel szereplő három verse. A főpásztor rámutatott: Ady legszebb istenes verseiben általában mélységes alázat, bűntudat szólal meg, ugyanakkor gyakran hangot kap hitében való bizonytalansága is a „hiszek hitetlenül Istenben” jegyében. Kiemelte egyik legszebb lírai vallomását, amelyben Istennel való bensőséges kapcsolatát fogalmazza meg nagy hittel: „Hallom, ahogy lelkemben lépked…” A gondolat visszatér József Attilánál is hasonlóképpen lélek mélyen: Istent „Tetten értem az én szívemben”. Rámutatott: József Attila istenélménye alapjaiban eltér Adyétól. Ő nemcsak kiválasztott nagy pillanatokban vall istenkapcsolatáról, hanem mindenben, mindenhol Istent látja meg – a bogárban, a fűszálban…,. „Isten” című 1925-ből való versében például azt írja: mikor „ elvál a kenyér a karajtól, / Az Isten megjelenik akkor…”.

Az esten idézte még a főpásztor Zombor Béla szombathelyi költő, Dsida Jenő, Reményik Sándor, Pilinszky János, Nagy Gáspár, valamint Rabindranath Tagore költeményeit.  „Igazi költészet, igazi művészet nincsen Isten nélkül… Felismerték ezt néha erősen materialista lírikusok is” – fogalmazta meg Márfi érsek.

Toldi Éva/Magyar Kurír