Karácsonyi emlékekről mesél: Bábel Balázs érsek

Legkorábbi karácsonyi emlékeim

Négyéves koromtól kezdve ministráltam, ezért a karácsonyi ünneplés szorosan kapcsolódott az életemben a templomhoz és a liturgiához. Vegyes vallású falu volt a miénk, ahol katolikusok, reformátusok és evangélikusok is éltek, így a katolikus népszokások annyira nem erősödtek meg. Erőteljesebb volt viszont az egész faluban a katolikus énekeknek és liturgiának az ismerete azért is, mert a gyóni, egykori karmelita zárdát átalakították öregotthonná, a rendjükön kívül élő apácák számára. Ezért a katolikus templomban ünnepeken mindig voltak hívek, s mindig volt szép ének. Ezek az énekek már gyerekkoromban ismertek voltak és a piarista gimnáziumban töltött idő csak fölerősítette karácsony igazi liturgikus ünneplését.

Az első ajándék, amire emlékszem, szintén erre az időre nyúlik vissza. Kaptam egy kis falovat, és egy kis kocsit. A fa ló, ami egy nagy deszkából volt kivágva, pontosan akkora volt, mint az akkori Mackó kutyánk. Az egyik nagybátyám készített hámot a lóra, mely egyben a kutyára is jó volt. Befogtuk a kis kutyát, és a zörgő kocsi úgy fölidegesítette, hogy csak estére tért vissza a kertek alól. A fogatot, persze, teljesen összetörte. Úgyhogy a karácsonyi ajándék öröme bánatra fordult.

Az már az új házunkban történt, hogy éjféli miséről hazafelé jövet a néhány hónapos, vagy tán egyéves húgom kiságyára dőlt a karácsonyfa. Ő békésen aludt, de szörnyen megijedtünk, hogy más, nagyobb baj is történhetett volna. És még az is kicsit későbbi emlékeim közé tartozik, akkor már volt rádiónk, amelyen apám külföldi adások közül mindig kikeresett egy közvetített éjféli misét, ami tovább tartott, mint a miénk, s a régi latin liturgia „érthető” volt számunkra, és mindig összehasonlítottuk a miénkkel, hogy hol végezték szebben a szentmisét. Nagy ajándékozás nálunk nem volt szokásban, általában azt kaptam, ami egyébként is szükséges volt, a későbbiekben kaptam egy-egy könyvet. Így a Jézuska megspórolta szüleimnek azt, amit egyébként is meg kellett volna venniük. 

Bábel Balázs érsek