Karácsonykor kibékülünk, kiengesztelődünk Istennel

A Magyar Hírlapban (Erdő Péter… 1.,4.o.) nyilatkozó bíboros prímás elmondta: „A Teremtő terveit tisztelettel kell fogadnunk, ugyanakkor a zsidó-keresztény hagyomány ennél többet mond Istenről. Nem egy elvont, távoli valami, hanem ’valaki’, tehát konkrét személy, aki kapcsolatba akar kerülni velünk. Ezt hívjuk kinyilatkoztatásnak. Tehát az Isten párbeszédre lépett az emberiséggel, ennek csúcspontja Jézus Krisztus születése, halála, majd feltámadása. Az Úr teljes szolidaritást is vállalt velünk, emberré lett, hogy a lét magasabb rendjébe emeljen minket. Márpedig ilyen összefüggésben értelmet kaphatnak a szenvedéseink is. Mindez nem valamiféle filozófiai okfejtés alapján valósulhat meg, hanem mert láttuk, a Megváltó is szenvedett, magára vállalta az emberi sorsot, annak valamennyi nehézségével. Az Írás szerint már rögtön a születésekor, hiszen szegény, hajléktalan volt, egy elnyomott nép gyermekeként jött a világra. Semmiképpen sem a legkényelmesebb – ma azt mondanánk, ideálisabb – körülmények közepette fogadta őt az emberiség. Ez a szolidaritás kapcsolja össze számunkra az isteni szeretetet és a földi életünk teendőit. Tehát nekünk is viszont kell szeretnünk őt, de a többi embert is szeretnünk kell az ő kedvéért. Ezért a karácsony különösen is a szeretet, az ajándékozás, mondjuk úgy, a meghittség ünnepe.”

Erdő Péter rámutat: karácsonykor kibékülünk, kiengesztelődünk Istennel, kritikusan nézzük saját múltunkat, életünket, megbánjuk bűneinket és elhatározzuk, ezentúl másként cselekszünk. „És Isten meg is bocsát nekünk. Tehát a keresztény tökéletességre való törekvés nem pusztán valami önkéntes tréning, hanem bizalom az Istentől kapott új életben. Ez, ha úgy tetszik, Krisztus megszületése bennünk.” A magyar katolikus egyházfő hangsúlyozta: a Megváltó a gazdagságról, valamint a kényelemről is lemondott, de arról nem, hogy családban neveljék. „Vagyis a családban kibontakozó emberi fejlődés valami olyan alapvető érték, amelyet Jézus saját maga számára is igényelt. Ha pedig ez így van, akkor az életünk dolgainak rangsorában nagyon magasra kell helyeznünk a családot, mint az élet forrását, a gyermekek nevelkedésének ideális helyszínét.” A bíboros prímás arra is figyelmeztet, hogy válság idején készségesebbnek kell lennünk a személyes, direkt segítségnyújtásban is.

Az ökumenét illetően Erdő Péter ígéretesnek nevezte a mostani állapotot. „Természetesen teológiai síkon igen komoly párbeszéd, vita folyik, ami azt jelenti, tudatában vagyunk a különbségeknek is. A hitelvek ugyanis nyilván nem képezhetik piaci alku tárgyát. Ez a párbeszéd alapja. Viszont van egy másik sík. Ez pedig az együttműködés a társadalmi, erkölcsi, olykor szociális kérdésekben, a tanúságtételben. Még az új evangelizáció területén is lehetünk szolidárisak egymással. Európa különböző régióiban az emberek más-más módon, de várják az Örömhírt, rászorulnak arra, hogy a közös kultúránk mélyén meghúzódó, keresztény örökséget ismét felfedezzék, értékelni tudják. Ezt az üzenetet a mai kor nyelvén, erővel és hatásosan, közösen is hirdetnünk kell.” A bíboros prímás elsősorban bizalmat kíván Magyarország számára idén karácsonyra: „Bizalmat a létben, a jövőben, hadd mondjam azt, bizalmat a gondviselő Istenben.”

Magyar Kurír