
A nyitó szentmisén Orosch János pozsony-nagyszombati segédpüspök, mint a vendéglátók főpásztora, arra buzdította a résztvevőket, hogy krisztusi küldetésüknek megfelelően, a „só” szerepét töltsék be az Egyház életében. „A lelkipásztorok munkáját segítve, nagy szükség van a kisközösségek munkájára” – emelte ki beszédében.
A szentmise után a Kicsi Hang együttes adott elő megzenésített verseket.
A második nap vitaindító előadásait jezsuita atyák tartották. Lukács János gondolatai az Egyház négy klasszikus szolgálatáról tanítottak. A „diakónia”, a „kommunió”, a „mártíria” és a „liturgia” lényegét elemző előadása végén az atya tömören így foglalta össze üzenetét: „Legyen az életedben valaki, akit tisztelsz, legyen egy barátod, és legyen valaki, akiről te gondoskodsz!”
Hofher József előadásában keresztény küldetésünkről beszélt: Jézusnak lélekkel telített, „örökifjú”, bátor, tudásvággyal és igazságérzettel felvértezett, egyenes gerincű követőkben telik kedve. Akik az önközpontúságukat hátrahagyva, közösségben gondolkodnak és élnek, akik meghívottak és meghívók egyszersmind…
Az előadások között kiscsoportokban zajló beszélgetéseken személyes tanúságtételeikkel, egyéni életük kisebb-nagyobb problémáival, örömeivel erősítették egymást a résztvevők, a napot vidám, táncos esti mulatság zárta.
A találkozó záró eseményén, a vasárnapi szentmisén Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát látta el „útravalóval” a résztvevőket. A Szentírás üzenetét elemezve gyógyulásra és gyógyításra buzdította a közösséget, melyre, mint kiemelte, oly nagy szüksége van kisebb-nagyobb közösségeinknek: családnak, nemzetnek, Egyháznak.
Szénássy Judit/Magyar Kurír