Katekumenátus Nap a keresztény beavatásról

A napot közös imádság után Udvardy György esztergom–budapesti segédpüspöknek, a Hitoktatási Bizottság elnökének előadása vezette be, amelynek témája az ősegyház beavatási gyakorlata volt. Udvardy György szerkesztőségünk kérdésére elmondta, a nap során az egyház beavatási gyakorlatának mint állandó tapasztalatnak az elemeit vették sorra. Hangsúlyozta: igehirdetésében az Egyház azokat a lényegi pontokat jelöli meg, amelyekhez minden korban ragaszkodni kell, s amelyek nélkül nem beszélhetünk beavatásról. Az ősegyház korának társadalmi jelenségei és a mostani kor között nagy hasonlóságot lehet felfedezni – tette hozzá. Fontos kérdés, hogy egy korábbi pasztorális gyakorlat után, amely ugyan eredményes volt, de sok esetben esetleg meggyengült, hogyan lehet sok-sok kereső, érdeklődő embernek Jézus Krisztus örömhírét bemutatni. Szó volt Jézus Krisztus személyének fontosságáról, az Õ személye, tanítása melletti döntés szükségességéről és arról a segítségről, amelyet az Egyház a befogadócsoporton keresztül nyújtani tud ebben a katekumeneknek.

Ezt követte Nobilis Márió, az Országos Lelkipásztori Intézet igazgatójának előadása, amelyben a keresztény beavatás és a mai világ viszonyát vizsgálta, a világ szóval nemcsak egy környezetet vagy korjellemzők összességét jelölve, hanem a mai katolikus lelkipásztori világot is. Az előadó fontosnak tartja megvizsgálni, hogy a lelkipásztorok – mint katolikus keresztények – milyen beidegződésekkel, szokásokkal érkeznek abba a helyzetbe, hogy katekumenátust vezessenek, hiszen „a katekumenátus fogalmai, alapvető eszközei sokszor konfrontálódnak nemcsak a mai világ emberével, hanem a mi lelkipásztori beidegződéseinkkel is”. A katekumenátus a megtérésre, a személyes átformálódásra akar elvezetni, ám a mai embernek ez nem egyértelműen pozitív fogalom. A katekumennel először el kell fogadtatni, hogy a beavatott identitással, a krisztusi megváltással sokkal nagyobb értéket, távlatot kap, amely nem feltétlenül az ő igényeinek egyenként történő megválaszolgatását jelenti, hiszen ez az identitás aztán az összes kérdésére választ ad. Szokatlannak mondható a mai világban és lelkipásztorkodásban, hogy a katekumenátus során nem az időre vagy a hatékonyságra vagyunk tekintettel. Nem az a célunk, hogy mindenkit megszerezzünk és megtartsunk saját köreinkben. A katekumenátus célja, hogy az illető elérje a megtérést. Lehet, hogy ez végül nem ott, nem a mi lelkipásztori munkánk közvetlen sikereként valósul meg. Azonban ha következetesek vagyunk vele és szeretjük őt, még ha nem is mindenre mondunk neki igent, ez mélyen megalapozhatja benne a célbaérést, amiből sokkal stabilabb katolikus keresztény identitás fakad – fogalmazott Nobilis Márió.

A délután folyamán Fogassy Judit SDSH nővér, a Hitoktatási Bizottság főmunkatársa tartott előadást a plébániai közösség és a keresztény beavatás kapcsolatáról. Lényeges gondolatként kiemelte: a keresők, vagy azok, akik kérdésekkel jönnek hozzánk, gyakran összetett, olykor kusza identitással érkeznek. Változó, hogy ki mit hordoz magában, milyen értékrendje van, miért adná az életét, miért nem. Ilyenkor alakul ki az a sajátos gondolkodás, amely úgy fogalmazódik meg: „vallásos a maga módján.” Erről a „módról” kell átállnia egy közösségi módra. Az előadásban Judit nővér olyan kérdésekre kereste a választ, mint: mi a közösségnek a „maga módja”, mit jelent katolikus hívőnek lenni, milyen egyéni és kollektív identitások alakulnak ki az egyházban? Gyakran mi magunk is azzal a tévedéssel közelítjük meg saját plébániaközösségünket, hogy ha ezt nem tudják megnevezni, akkor nincs is élő közösség. Ez egy nagy tévedés. Mi a formákat keressük, szeretnénk, hogy legyenek csoportok, legyenek aktívak stb., de ez nem a közösség lényegi arculatához tartozik, hanem egy gyümölcs. Az a lényeg, hogy mi az a nép vagyunk, amely Krisztusban jött létre, egy a szentségekkel, egy a hitvallásban, egységben van a Szentatyával. Ez az az új nép, amely Krisztusban él, és ha éppen nem látszik, hogy nagyon tevékeny, már azáltal közösség lesz, hogy van és létezik. Tehát egyáltalán nem értékeljük le a plébánia közösségét, ahová a keresőt szeretnénk elkísérni, mert a beavatás ebbe az életbe avatja be. A kulcskérdés az, hogy hogyan tekintünk a kollektív és a személyes identitásra, ezek hogyan alakulnak ki, és a katekumenátus milyen pontokat akar érinteni benne – fogalmazott a Magyar Kurír szerkesztőségének Fogassy Judit nővér.

A Hitoktatási Bizottság bejelentette, hogy 2008 áprilisában tervezi a téma folytatását a Katekumenátus Konferencia keretében, amelyre ezúttal is a Leányfalun található Szent Gellért Lelkigyakorlatos Házban kerül sor.

Horánszky Anna/Magyar Kurír