Katolikus iskolák diákjai mentettek életet

A kazincbarcikai Szalézi Szent Ferenc Gimnázium diákjai budapesti hajóútjuk során lettek figyelmesek arra, hogy a járművön szolgálatot teljesítő matróz munka közben a vízbe esett.

Czomba Kristóf és Porcs Patrik kötéllel siettek a segítségére. A hajós az esettel kapcsolatban így nyilatkozott: „Nagyon köszönöm a fiúknak, hogy a helyükön volt az eszük és a szívük is. Nem tudom, mi lett volna velem.”

A két szalézis diákot az iskolai évzáró keretében dicséretben részesítette Petróczi Gábor igazgató és Vitális Gábor SDB igazgatóhelyettes.

* * *

A Csongrád megyei Mártélyon töltötték az utolsó előtti tanítási napot június 14-én  a szegedi Karolina Gimnázium és Általános Iskola diákjai. A 7. b-sek tanulmányi kirándulásuk keretében kenutúrán is részt vettek, amelynek végén lehetőséget kaptak egyórás fürdőzésre a szabadstrandon.

„Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a tőlem kétszáz méterre lévő stégnél gyülekeznek a gyerekek” – mesélte Bányai Judit biológiatanár.

A tanárnő utólag tudta meg, hogy diákjai életet mentettek. Vajda Márton karolinás tanuló volt az, aki észrevette, hogy egy idős férfi bajba került.

„Azt láttam, hogy a lába a hajója és a stég közé szorult, és nem tudja kiszabadítani magát. Megkérdeztem, hogy szüksége van-e segítségre, mire igennel válaszolt. Nyújtottam neki a kezemet, és közben kiabáltam a többieknek, hogy jöjjenek” – elevenítette fel a történteket a fiatalember.

A néhány diák és testnevelő tanáruk, Olasz Csaba közös erővel szabadították ki a férfit, aki úgy került vészhelyzetbe, hogy a hajóját festegette, és egyszer csak beleborult a vízbe. Az osztály néhány tagján kívül, akik éppen nem ebédeltek, senki nem volt a parton, így ha éppen nem ott pihennek, senki nem vette volna észre a balesetet. „Amikor nagy nehezen kihúzták, már teljesen le volt gyengülve, kapaszkodni is alig tudott. Nem is bírt egy darabig lábra állni” – nyilatkozta a tanárnő. Az idős férfit a vízimentőnek adták át, a kimerültségen és az ijedségen kívül nagyobb baja nem esett, húsz perc múlva távozhatott.

A gyerekek abban a helyzetben nem is gondolták végig, hogy életet mentettek. Segítettek egy embernek – számukra erről szólt a történet. Többen annyira nem tartották fontosnak, hogy el sem mesélték otthon. A június 18-i iskolai évzárón azonban az egész iskola előtt emelte ki tettüket Szegedi Ágnes igazgatónő.

Forrás és fotó: Szaléziak.hu; Délmagyar.hu

Magyar Kurír