A keresztény ember feladatai a teremtésvédelemben

Megszentelt élet – 2011. október 10., hétfő | 15:05

„Ne félj!” címmel a teremtésvédelemről beszélt a zirci apátság előadássorozatában Tölgyesi Csaba Alberik ciszterci szerzetes az apátság bazilikájában. Előadását a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 4. teremtésvédelmi füzetének alapján tartotta meg, hozzáfűzve kapcsolódó gondolatait és gyakorlati tanácsokkal is ellátva népes hallgatóságát.

Bevezető elmélkedésében a Teremtő Isten szándékairól, a teremtés és teremtettség jelentéséről, jelentőségéről szólt.
Isten teremtményeit szemlélve valamit megfejtünk magából a Teremtőből is, mondta. A sziklák, hegyek tanúskodnak Isten erejéről, a virágok színes szirmai Isten gyengédségéről, a különböző évszakok Isten gondoskodó szeretetéről. Isten jelenléte a természetben, és a saját képére és hasonlatosságára formált emberekben tiszteletet igényel. A Teremtő azért bízta az emberre a földet, hogy azt gondozza, művelje, a környezet tisztaságát védelmezze. Isten iránti tiszteletünk első állomása a családunk iránti tisztelet kell legyen. Ezt követi a munkahelyünkön és más emberi kapcsolatainkban megnyilvánuló szeretet. Napi lelkiismeretvizsgálatunkban fel kell tennünk a kérdést önmagunknak: Milyen tisztelettel voltam én Isten teremtményei iránt? Isten iránti tiszteletünk ugyanis leginkább a teremtményeken keresztül, a velük való kapcsolatainkban fejeződik ki.

Előadásának második részében Tölgyesi Alberik atya az éghajlatváltozás kérdésével és következményeivel, s ezzel kapcsolatban a keresztény emberre háruló feladatokkal foglalkozott.
Az elmúlt évtizedek forró aszályos nyarai, a világszerte tapasztalt rendkívüli időjárási események egy globális veszélyességű folyamat jelei. Míg a korábbi változások évezredek alatt történtek, a tudományos megállapítások szerint az elkövetkező században a globális felmelegedés mértéke olyan növekedést jelez, amely már veszélyes reakciókra enged következtetni életterünkben. Bár vannak, akik vitatják, hogy az ember okozza-e az éghajlat-változást, s tudjuk-e azt környezetkíméléssel lassítani, megállítani, mégis komolyan kell vennünk a lehetséges, vagy akár az ismeretlen fenyegetettséget. Hallunk gyakran olyan megállapításokat, hogy e gondokat majd megoldja a tudomány - mondta.  A tudomány azonban nem önműködő, csak rajtunk keresztül és velünk tud eredményt elérni.

Végezetül a legfontosabb tényezőre hívta fel figyelmet: a szemléletváltásra. A versengő embertípus helyett az etikus embertípus kialakítására, a keresztény erkölcsi nevelés, önnevelés fontosságára.

Toldi Éva/Magyar Kurír