Keresztény hivatás – közös tanúságtétel

Jézus nyilvános működésének kezdetéhez visz el bennünket lélekben a vasárnapi evangélium. Keresztelő János tanúságot tett Jézusról, hogy Ő a megígért Messiás, Isten Fia, aki most majd Szentlélekkel keresztel, Ő az „Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét.” Jézus maga meghívja a Keresztelő tanítványi csoportjából első apostolait: Jánost és Andrást, majd Simon Pétert és utána Fülöpöt és Nátánáelt. A Mester hívására János és András azonnal követik őt, és megnézik, hol lakik. „Aznap nála maradtak” - jegyzi meg János. Jézus személyének varázsa megragadja őket, követik Őt néhány éven át, és majd az Úr feltámadása után a Lélek erejében szerte a világon tanúságot tesznek Róla, folytatják művét.

Jézus földi életében apostolokat és tanítványokat hívott meg követésére, és felkészítette őket küldetése folytatására. A meghívások folytatódtak a századokon át napjainkig. Apostolokat hív, hogy küldetést adjon nekik. Általában papi és szerzetesi hivatásról beszélünk, de valójában minden megkereszteltnek hivatása és küldetése van az Egyházban, Krisztus titokzatos Testében.

Változatosak ezek a hivatások: egyesek már fiatal korukban meghallják a hívást, és örömmel csatlakoznak Krisztus zászlaja alá; mások egy ideig bizonytalanok: vajon a papi, szerzetesi életre, avagy a házaséletre hívja-e őket az Úr. Egyesek még azok között is, akik szerzetesi életre vállalkoztak, keresik, hogy melyik rendbe is van hivatásuk: gondoljunk Charles de Foucauld-ra, Kalkuttai Teréz Anyára vagy a magyar Mester Margitra, az UNUM szerzetesközösség alapítójára.

Valamennyien hálával visszagondolhatunk hivatásunkra: hála szüleinknek és nevelőinknek, akik elültették szívünkben a Jézus iránti csodálatot és szeretet; hála azért, hogy ez és ez a pap és szerzetes jó példájával, barátságával Jézus követésére indított; hála a hűség kegyelméért.

Mindannyian hálát adunk azért, hogy keresztények, „krisztusiak,” Krisztuséi lettünk. Kérjük Istent, hogy támasszon papi és szerzetesi hivatásokat, hogy legyenek vallásos családok, amelyek a hivatások melegágyai. Imádkozzunk az elkereszténytelenedett Európáért, hogy ismét felélessze keresztény gyökereit az új evangelizálás, elsősorban a Krisztus melletti hívő tanúságtétel révén, amelyre minden megkeresztelt hivatott. Az idén, a pápa által meghirdetett Hit évében különösen is törekedjünk hitük tudatos elmélyítésére.

Most vasárnap kezdődik az ökumenikus imanyolcad. A keresztények egysége, közös Krisztus melletti tanúságtétele ma a terjedő hitetlenség korában sürgetőbb, mint valaha. Jézus szenvedése előtt imádkozott követői egységéért, hogy a világ higgyen tanúságtételük révén. Az ökumenikus mozgalom úgy indult el a XX. század elején, hogy az indiai anglikán misszionáriusok rádöbbentek arra, milyen botrány a keresztények megosztottsága. A keresztény egységmozgalom szépen kibontakozott a múlt század folyamán anglikán, protestáns és ortodox egyházak részvételével. 1948-ban, Amszterdamban megalakult az Egyházak Világtanácsa, amellyel kapcsolatba került a katolikus egyház is, főleg a II. Vatikáni Zsinat óta.

A Vatikáni Egységtitkárság, ma a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsa a szorgalmazója a teológiai párbeszédnek, hogy tisztázzák a hitbeli nézeteltéréseket. Egyik szép eredmény volt 1999-ben, Augsburgban az evangélikus-katolikus Közös nyilatkozat a megigazulás tanításáról. Ebben a nyilatkozatban olvassuk (13): „A megigazulás bibliai üzenetének egymásnak ellentmondó magyarázatai és alkalmazása a 16. században a nyugati egyház szakadásának legfőbb okozója volt és tanbeli elítélésekhez vezetett. Ezért az egyházszakadás leküzdése érdekében a megigazulás közös értelmezése alapvető és elengedhetetlen.” II. Vatikáni Zsinat óta jelentős közeledés történt a megigazulás értelmezésében, és ez a fejlődés a közös nyilatkozathoz vezetett: e kérdésben most már lényegileg egyetértésre jutottak a lutheránusok és a katolikusok.

A zsinat tanítása szerint az ökumenizmus lelke a megtérés (bűnbánat, kölcsönös bocsánatkérés) és az imádság. Most az imanyolcad alatt különösképpen imádkozzunk minden keresztény és egyházaik megtéréséért, hogy a Lélek vezetésével közös Urunkban, helyreállítsuk a megszakadt egységet, és így hiteles legyen evangéliumi tanúságtételünk a nem hívők szemében is! - szerepel Szabó Ferenc írásában.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír